0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. szeptember 8.

A somtermésű ezüstfa

Májusban a kertek és parkok levegőjét az ezüstfák jellegzetes, mézes-citrusos illata lengi be. A Budai Arborétumban úgy tartják, a vizsgaidőszak kezdetét az ezüstfák nyílása és illatozása jelzi.

Május a tavasz egyik legszebb hónapja, több nevezetes ünnepnapunk is kötődik hozzá. Az anyák napi és a ballagási megemlékezéseket egyaránt számos szép díszfánk, díszcserjénk virágzása színesíti és teszi felejthetetlenné, elválaszthatatlan tőlük például az orgonák nyílása.

De ha ilyenkor beleszagolunk a kerteket, parkokat körülölelő levegőbe, jellegzetes májusi–júniusi illatként az ezüstfák kicsit mézes, kicsit citrusos illatát is érezni lehet. A Budai Arborétumban az egyetemi életre utalva azt szoktuk mondani, hogy a május közepén kezdődő vizsgaidőszak nyitányát az ezüstfák nyílása, illatozása jelzi. Arborétumunkban, a főváros szívében, a Gellért-hegy déli lejtőin az ezüstfák nyílása már el is kezdődött, a somtermésű ezüstfa, az Elaeagnus multiflora virágillatát már élvezhetjük.

Fotó: Wikimedia Commons

A somtermésű ezüstfa

Az ezüstfák, azaz az Elaeagnus nemzetség tagjai az ezüstfafélék családjába (Elaeagnaceae) tartoznak. Tudományos nevük ógörög eredetű, s a mindenki által jól ismert, hazánkban is nagyon elterjedt keskenylevelű ezüstfára (E. angustifolia) utal, amelynek levelei egy kicsit az olajfákéra (Olea europaea) és a fehér fűzére (Salix alba) is emlékeztetnek, ezért a fát néhol olajfűznek is hívják. Az elaion szó jelentése olaj, az elaia pedig olajfát jelent, míg az agnos a fűzfákékoz hasonló levelű fát jelenti. A nemzetség képviselői között lombhullató és örökzöld fajok is megtalálhatók, sokszor tövises ágrendszert nevelő cserjék vagy fák. Hajtásaik, leveleik gyakran pikkely- vagy csillagszőrösek, ezüstös színűek.

A somtermésű vagy más néven dúsvirágú ezüstfa (Elaeagnus multiflora, szinonim neve E. edulis) a lombhullató fajok közé tartozik. Hazája Kelet-Ázsia, Kína középső és délkeleti területein, Japánban, Koreában, a Kuril-szigeteken fordul elő, a mérsékelt ég­övi területek növénye. Alacsonyabb, 2-3 méter magas, csak gyengén tövises vagy tövisek nélküli, terebélyes, kifelé hajló ágrendszert fejlesztő cserje.
Fotó: Wikimedia Commons

Levelei tojásdadok vagy ellipszis alakúak, 4-8 cm hosszúak, 3-4 cm szélesek, felül sötét­zöldek, kezdetben csillagszőrökkel borítottak, majd lekopaszodók. Az ezüstös színű fonáki oldalon ritkásan barna pikkelyek fénylenek.

Gazdag májusi virágnyílása látványos, egyben illatos is. A tömegesen nyíló, finoman illatozó, sárgásfehér, ezüstösen pikkelyes virágokról kapta a növény a tudományos nevének faji jelzőjét, a multiflora név ugyanis a sokvirágúságra utal. A levelek hónaljában egyesével vagy párosával álló virágok négycimpájúak, alakjuk kisebb csövecskékre, trombitácskákra emlékeztet. Méhbarát, rovarbarát cserje, nagyon jó mézelő is.

Forrás: Kertbarát Magazin

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: