A terméseket régóta felhasználják
Az elvirágzás után július–augusztusra érnek meg a hosszú, vékony kocsányú, közel 1,5 cm-es, hosszúkás-tojásdad, 8 barázdával díszített csontár termései, melyeket csillogón sötétvörös vagy barnásvörös, elhúsosodott vacok és csésze vesz körül, így a nálunk is honos húsos som (Cornus mas) terméseire emlékeztetnek.
Nagyon szépek az ezüstös lombozat háttere előtt, lédúsak, kellemesen savanykás-édeskés ízűek, finomak, ezt jelzi a faj korábbi tudományos nevében az edulis, azaz fogyasztható, ehető jelző is. Eredeti hazájában a terméseket régóta felhasználják, például bort, szörpöt és lekvárt készítenek belőlük. A madarak is nagy kedvvel csemegéznek a termésekből.
Viszonylag jó várostűrő, fényigényes, napos fekvést kedvel. A közepesen száraz körülményeket, a soványabb talajokat is elviseli, de gazdag virágzással, egészséges lombozattal hálálja meg a jobb kerti viszonyokat, a normál kerti talajt és az öntözést.
Könnyen szaporítható
Az Elaeagnus multiflora könnyen szaporítható magvetéssel. A terméseket nyár végén, ősszel gyűjtsük össze, áztassuk vízbe, s nyomkodjuk ki a magokat a terméshúsból. Ezt követően nyirkos homok közé keverve, rétegezve, hűvös helyen oldjuk meg a tárolásukat tavaszig, így gyorsíthatjuk a csírázásukat, mert egyébként kissé hajlamosak az elfekvésre, azaz a vetés évében esetleg nem kelnének ki.
Tavasszal kezdhetjük a vetést normál kerti talajjal megtöltött cserepekbe, ládákba. A magokat ne takarjuk nagyon vastagon, 1-1,5 cm-nyi talajréteg elegendő. A magvetést alaposan öntözzük be, s ne hagyjuk kiszáradni. A kikelő magoncokat megerősödésük után becserepezhetjük, majd hamarosan végleges helyükre ültethetjük.
Az egyik gyógyír, a másik kinyír! Gyűjts gyógynövényt, de okosan!
