A klímaváltozás hatása a melegedés, a nyár szárazabbá válása, a hőstresszes napok számának jelentős emelkedése és az időjárási extrémitások mértékének súlyosbodása (viharok, felhőszakadás, jég). Ezt a bőrünkön tapasztaljuk mind a tejelő, mind a húsmarhaágazatban. Az elmúlt tíz évben ugyanis öt szezonban gyenge volt a kukoricaszilázs hozama, keményítőtartalma, és a meleg hatására megjelent az aflatoxin a szántóföldön. Ez végzetes kombináció.

Ezek a nehézségek akár véget is vethetnének a szarvasmarhatartásnak hazánkban, ha nem keresnék már 15 éve a szántóföldi megoldásokat a problémára. A küzdelmes évek alatt kialakult egy új klíma­stratégia: a nyári aszályos hőstresszes időszakot kikerülendő első lehetőségünk az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású kultúrák ter­mesztése (olaszperje, rozs, tritikálé). Ha azonban aszály volt ősszel és tavasszal is, akkor jöhet a korszerű, egynyári, szárazságtűrő tömegtakarmány-­növény (BMR-cirok, szudáni fű, mohar, köles). Nézzük meg, hogy a 2008–2025 között a tejágazatban lejátszódó folyamatok miben nyújtanak segítséget a húsmarhatartóknak.

Változatos tömegtakarmánybázis

A silókukorica és a lucerna hegemóniája megszűnt, a tömegtakarmány-bázis kiszélesedett. Új kategóriaként jelent meg:

• az intenzív, szántóföldi termesztésű és nagy hozamú, magas kiindulási cukortartalmú perjefélékből készült szilázs, szenázs és széna (olaszperje, hibridperje, Festulolium), mely tejtermelő tehénnek és intenzíven hizlalt húsmarhának egyaránt adható;
• az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású gabonafélékből készült szilázs (rozs-, tritikálé-, árpaszilázs), ami nagy termelésű tehénnek és intenzív húsmarhának is kiváló;
• az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású keverékek (gabona–gabona, gabona–fű és gabona–pillangós keverékek) szilázsai, szenázsai és szénái, melyek tejelő tehénnek és növendéknek, intenzív és extenzív húsmarhának egyaránt kiváló megoldást jelentenek;
• az őszi vetésű és szemérésben betakarított gabonafélékből készült szilázs (tritikálé-, búza-, árpaszilázs), ami egy extenzív húsmarhaállománynak jó téli takarmánybázis;
• az őszi vetésű és szemérésben betakarított gabonafélékből, valamint pillangósokból (pl. borsóból) készült keverékszilázs (borsós tritikálé-, borsós búza-, borsós árpaszilázs), ami extenzív húsmarhának kiváló;
• a BMR-típusú cirokszilázsok, ami tehénnek és növendéknek, intenzív és extenzív húsmarhának egyaránt adható a betakarítás időpontjától függően;
• a szudánifű-szilázs, -szenázs és -széna, ami tejelő tehénnek, intenzív hizlalású húsmarhának, növendékeknek és extenzív húsmarhának is jó megoldás a betakarítás időpontjától függően;
• korai betakarítású mohar (60 napos tenyészidővel), ami tehénnek, valamint intenzív és extenzív húsmarhának is adható a betakarítás időpontjától függően;
• indiai kölesszilázs (egy méteres magasságig), mely növendékeknek és extenzív húsmarhának költséghatékony megoldás.

Ekkor abrak spórolható meg vele a takarmányadagban. Ezt követően vethető a silókukorica. Amennyiben ex­tenzív az állományunk, úgy érdemes megvárni a tejesérést, mert akkor már 15-20 százaléka lesz a keményítőtartalom, nagy a hozam és ezért kicsi a szilázs 1 kilogrammjára vetített fajlagos költség. Amennyiben szem­érésben akarunk vágni, úgy érdemes borsóval vagy bükkönnyel együtt vetni ősszel a tiritkálét vagy az árpát, búzát, mert akkor 15-16 százalék nyersfehérjénk lesz a szilázsban. A rozsot azonban soha ne hagyjuk megöregedni és ne vessük pillangóssal, mert ez a növény csak korai vágásra javasolt. A szem­érésben lévő gabonát vagy keveréket május végén, június elején egy menetben vágjuk (gabonaadapter kell hozzá). Ezért utána már nem vethető sem silókukorica, sem BMR-cirok, de BMR típusú szudáni fűvel és moharral még bátran lehet próbálkozni a területen.