A felfedezés nemcsak hazai őslénytani különlegesség, hanem új adat a Kárpát-medence egykori, szubtrópusi klímájáról is – közölte az ELTE hétfőn az MTI-vel.
Közleményük szerint a Pulától keletre található egykori alginitbánya a hazai őslénytan egyik klasszikusnak számító ősmaradvány-lelőhelye.
Fotó: Mario, Pixabay
Az itt gyűjtött többszáz ízeltlábúkövület között volt az a poloskamaradvány is, amit Kóbor Péter, a HUN-REN ATK Növényvédelmi Intézet poloskákra szakosodott entomológusa, Szabó Márton, az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tára és az ELTE Őslénytani Tanszék munkatársa, Szappanos Bálint, a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága munkatársa, valamint Artur Taszakowski, a lengyel Sziléziai Egyetem mezeipoloska-specialista kutatója vizsgált meg.
A poloskakövületet Szappanos Bálint fedezte fel egy terepbejárás során. Noha a példány állapota nem sok jót ígért, kellő mennyiségű kulcsfontosságú morfológiai bélyeg őrződött meg rajta ahhoz, hogy rendszertani helyzetét közelebbről is megvizsgálhassák a kutatók. A vizsgálatok eredményei alapján a példány a Cylapinae mezeipoloska alcsaládba tartozik, azon belül pedig egy új poloskanem új faját képviseli. A kutatócsapat az új faj nevét Pula falu nevéből, valamint a lelőhely (egyben a példány) korából rakták össze.
Fotó: By Katja Schulz,Washington, D. C./Wikimedia Commons
A Cylapinae alcsalád ma egy trópusi-szubtrópusi elterjedésű poloska-alcsalád, így a kutatók azt feltételezik, hogy Európa középső és keleti régiójából (beleértve a Kárpát-medencét is) a pleisztocén lehűlés miatt tűnhettek el. A közlemény szerint a helyi leletanyagban felismert egyéb mediterrán ízeltlábú-faunaelemek (például sünbogarak, termeszek), valamint maga az új poloskafaj is az egykori élőhely klímájának nedves szubtrópusi mivoltáról alkotott elképzelést erősítik.
A munkából született tudományos publikáció a Palaeobiodiversity and Palaeoenvironments szaklapban jelent meg augusztusban.
