– A Föld szárazföldjeinek kétharmada olyan terület, ami már nem vadul vissza önmagától, annyira tönkretettük a természetes ciklusokat, hogy már nem gyógyulnak. Ide tudunk jönni állatokkal és menedzsmenttel, helyre tudunk állítani nagy területeket. Az állatok önként dolgoznak, az élelemért cserébe végzik azokat az ökológiai szolgáltatásokat, amikre szükségünk van. Ezért pénzügyileg sokkal rentábilisabb megoldás, mintha veszünk egy gépet, vagy ültetünk egy erdőt a sivatagba és öntözzük.

Mindig a probléma gyökerét kell megkeresni

Ezek nagyon drága megoldások, és nem is mindenütt működnek. Mindig a probléma gyökerét kell megkeresni az igazi megoldáshoz. Hogy az erdős hasonlatnál maradjak, a sivatagban azért nem élnek fák, mert nem az életterük, ezért először a gyökér helyét kell megoldani, azaz a talajt kell alkalmassá tenni a faültetésre – érvel Lengyel Zoltán.

Azt mondja, saját tapasztalat, hogy javulnak a területeik, amit mérésekkel is tud igazolni. De a legjobb példa mégis az, hogy a 2022-es aszálykor rendelkezett olyan legelő területtel, ahová be tudta fogadni egy másik gazda állatait, ezzel megmentette őket a vágóhídtól, és bevételre is szert tett.

– Néhány éve menedzseltük ezt a területet, pontosan tudtuk, hogy mit bír el, és azt is tudtuk, hogy a többi terület elegendő lesz a saját állatainknak.

Most el tudunk legeltetni 3-4 állatot egy hektáron, az is biztos, hogy feleannyi szénát használunk, mint amit a szakirodalom javasol, és július közepén még zöld aljú füvet kaszáltunk, nem sárgát. Ez annak az eredménye, hogy pontos legeltetési tervet készítünk, hol legeltetjük az állatokat, meddig legeltetjük, amit szigorúan be is tartunk. Én már most tudom, hogy hol legelnek majd januárban a marháim, márciusban pedig tudni fogom, hogy hol fognak augusztusban.

Nyilván az időjárásra reagálnom kell, de a tervezésre szükség van ahhoz, hogy ne reaktívak, hanem proaktívak lehessünk. Ez nagyon fontos ma Magyarországon, és ezzel a nagyon hektikus időjárással, egyre fontosabb lesz. A mezőgazdasági termelésre is úgy tekintünk, hogy igyekszünk környezetkárosítás és kemikáliák nélkül, az ökoszisztéma összefüggéseit és belső hatásait kihasználva termelni. A kitartás és a türelem pedig fontos, hiszen amit valaki évtizedekig rombolt, azt nem lehet egy csoda­növény elvetésével, vagy csodaszer kijuttatásával rendbe rakni – összegzi az eredményekhez vezető út tapasztalatait.

Kimutathatóan nő a hozam

Az ökológiai rendszereket sokszor éri az a kritika, hogy nem alkalmasak arra, hogy ellássák élelmiszerrel a bolygó növekvő népességét. Lengyel Zoltán szerint ez esetben ez nem állja meg a helyét, mert a regeneratív gazdaságokban kimutathatóan nő a hozam és a haszon, javul a vidék élhetősége, ezt támasztják alá a rendszert vizsgáló általános adatok is.

A FAO kimutatásából tisztán látszik, hogy a bolygó lakosságának élelmiszer-ellátását 75 százalékban a kis gazdaságok adják, és nem az ipari óriások. A Földön 16 milliárd főre elegendő élelmiszert termelünk. Az éhezés nem termelési, hanem logisztikai probléma és pénzéhség kérdése, emellett óriási az élelmiszer-pazarlás.

–A területünk a Hortobágy északnyugati csücskén, a Tisza volt árterében található. Ez azt jelenti, hogy nedvesek és sárosak, belvizesek a teleink-tavaszaink, aztán pedig igencsak aszályos nyaraink vannak. Szikesedésre hajlamos a vidék, erősen kötött agyagtalajjal. Nem ideális a monokultúrás termesztésre, de ideálisnak hangzik a regenerálásra. A Hortobágyról beszélve a füves puszta, néhány fa és a legelésző tehenek képe jelenik meg az ember szeme előtt, szóval mi is ilyesmiben gondolkodtunk.