A füves puszták vonuló állatainak életét vettük alapul a legeltetés megtervezése során. Ezeknek a mozgását a természetben a ragadozók és az élelemhiány szabályozzák, amit mi karámokkal és villanypásztorral helyettesítettünk. A mocsaras rész természetes élővilágához pedig a disznók passzolnak. Ez a vonulás több szempontból is hasznos, az állatok mindig friss területen vannak, így nem kell a saját mocskukban élniük, ami nagyban csökkenti a betegségek esélyét. A friss területen friss fű is van, amiből kedvük szerint ehetnek, ez megint csak hatással van az egészségükre.
És természetesen hatással van a földre is, mivel nem egy területet legelnek folyton. Ez azt eredményezi, hogy a talajnak és a növényeknek van lehetősége élni, így a táj eredeti funkciója szerint működik, például van helye a víznek, nem kell lecsapolni a mocsarakat. Tudunk fákat ültetni, vadmadarakat költeni, magyarán úgy beilleszkedni a rendszerbe, amennyire csak lehetséges. Költ itt a fokozottan védett szalakóta, nyári ludak, a szintén fokozottan védett kék vércsék és sasok járnak vadászni, de a darvak és a vadludak is rendszeresen megjelennek náluk.
Leváltani a konvencionális termelést
Ahogyan szaporodtak az állatok, megkezdték a bio húsok értékesítését és feldolgozását, és a hagyományos tőkehúsok és füstölt áruk mellett késztételek is megjelentek a kínálatban. Lengyel Zoltán már az indulásnál elhatározta, hogy az értékesítésben is új utakra lép, ezért a közösségi értékesítés mellett döntött.
A termékek nagy része az úgynevezett villámpiacon keresztül talál vevőre, ebben a rendszerben néhány nappal előre leadhatjuk a rendelésünket, melyet a megadott helyen és időben vehetünk át. A termelést a saját igényeikhez igazítják, mint mondja, elsősorban az életminőséget tartják a legfontosabb értéknek, amit nem tart egyenlőnek az életszínvonal fogalmával.
Épp ezért a szárnyasok kereskedelmi tartását elengedték, már csak bozótirtó, légyirtó és komposztforgató minőségben vannak a gazdaságban. Úgy ítélték meg, hogy már nem tesznek annyit hozzá az életminőséghez, amennyi munkával és stresszel járt a tartásuk. A mangalicák és marhák száma sem növekszik számottevően a jövőben.
Más tervek viszont hamarosan megvalósulnak, például a mobil fűnyírás és bozótirtás állatokkal. A kecskék és juhok mobil ólakban élnek, amelyeket kertekben, telephelyeken, napelemparkba lehet elhelyezni, az állatok addig laknak ott, amíg rendbe teszik a területet, ezzel kiválthatók a zajos és drága fűkaszák és traktorok.
Tervezik egy modern vágóhíd felépítését is, ezzel növelni tudják a készételek kínálatát. Alakulóban van egy szövetkezet, amiben hasonló rendszerben és szemléletben gazdálkodók közösen értékesítik a termékeiket, ezzel még kiegyenlítettebbé válhat az eladás rendszere.
A közösségi értékesítésben pedig hamarosan bevezetnek egy dobozrendszert, ami stabilabbá teszi az értékesítést, a vevőknek pedig megkönnyíti a választást.
Lengyel Zoltán a saját példája mutatja, hogy a regeneratív gazdálkodás mennyi időt, tervezést, kitartást igényel, és milyen eredményre számíthat az, aki végigjárja ezt az utat. Az átállás hosszú folyamat, tervezni kell, és a terveket fegyelmezetten megvalósítani, és nem állítja, hogy ez mindenkinek a természetével passzol. Meg kell találnia a gazdálkodásában azt az utat, amivel ki tudja váltani az egyre kevésbé működő konvencionális termelést.
