Kulcsán Balázs vértesacsai gazdálkodó szerint jól mutatja a talajvíz süllyedését, hogy amikor 20 éve először telepítettek őshonos gyümölcsfákat, akkor szinte 100 százalékos eredéssel dolgoztak öntözés nélkül, idén ugyanakkor a minimálisan rendelkezésre álló öntözéssel már nem tudják a fákat mély gyökeresedésre ösztönözni, így akár 80 százalékot is eléri a kiszáradás aránya még magoncok esetében is.

A nyarak szárazodása a legeltetést is kockáztatja, az idén például a vetett állandó gyepükün június eleji első kaszálása után a szeptemberi esőig nem képződött sarjú, ezért nem lehetett kiengedni rá az állatokat.

 A természetes folyamatokra kell ráerősíteni

Globális szinten ott látni a legegyértelműbb változást, ahol a hőmérséklet a fő limitáló tényező. Erdészeti példákat hozva, a számos európai országban pusztulnak a lucosok, főként, ahol nem őshonos a faj, tehát nem a saját helyén van. Hazánkban legföljebb Sopron környékén lehetett őshonos, de már ott is szinte eltűnt, a Bükkben, Mátrában pedig már nincs.

Elsősorban nem a klímaváltozás, hanem a talajvízszint süllyedése, a tájhasználat okozza egy-egy faj eltűnését. Még akár az árvalányhajas homoki gyepek is áldozatul eshetnek, ha ismétlődnek a száraz nyarak, osztott meg velünk kutatási eredményeiket Köel-Dulay György. A klímaváltozás nem megkérdőjelezhető, azonban a kutató azt is hangsúlyozta, hogy annak is van veszélye, ha elébe akarunk menni a változásnak.

A mai vegetáció 80 százaléka pedig már jó eséllyel itt élte át a jégkorszakot. Ugyanakkor minél nagyobb biodiverzitást kell elérni faj és kor szerint is, mert a változatosság le tudja reagálni a változást. A megoldást lehetőség ne más kontinensen keressük, hanem Dél-Európában, de mindenekelőtt inkább segítsük az itteni növényzetet megújulni, alkalmazkodni, és csökkentsük a rossz erdő- vagy vízgazdálkodásból eredő nyomást.

A vízhiánynak ugyanis nagyrészt nem a csapadék hiánya az oka még a Homokhátságon sem, hanem, hogy elvisszük a vizet, nem őrizzük meg a szerves anyagot, rosszul műveljük a talajt.

Palik Ferenc szápári ökogazda szerint a gazdálkodásuk teljes újragondolására volt szükség a klímaváltozás miatt. A baj nagyságát mutatja, hogy a bakonyi település közelében lévő Gaja patak valamikor 13 vízmalmot működtetett, a malmok a háború után eltűntek, majd egyre hosszabb időre a víz is eltűnt belőle.  Amíg 10 éve 1-2 hétre száradt ki, idén pedig már 3 hónapig volt cserép száraz a medre, így a legelő állatok nem tudtak belőle itatni.

Az az elvük, hogy olyan gondokkal állunk szemben, amire nem technológiai, hanem ökológiai megoldást kell találni. Először is átálltak az ökológiai gazdálkodásra, ezzel nem az árbevételeiket emelték, hanem a költségeiket csökkentették. Saját technológiákat dolgoztak ki. A gabonatermesztéskor például minden technológiai elemet elhagytak, ami káros, csak a vetés és az aratás maradt. Ezzel elérték, hogy a 2014 óta azonos nagyságú területtel és gulyával majdnem a háromszorosára tudták növelni a téli takarmányozásra betakarított körbálák számát. A másik dolog pedig, ami megváltoztatta az életüket a malmászat volt, azaz a megtermelt gabonából lisztet, majd abból kenyeret és pékárut készítenek.