Az MLOSZ a rendezvény mind a négy napján narrációval kísért fajtabemutatóval várta az érdeklődőket a B pavilonban.
A modernizáció, s az azzal együtt járó ipari-technológiai fejlődés nyomán, a XX. század második felére a gépek fokozatosan háttérbe szorították a lovak, mint haszonállatok az olyan, korábban kiemelt – a szelekciós szempontokat erőteljesen meghatározó – hasznosítási területekről, mint a hadászat, a mezőgazdaság, a személy, valamint a teherszállítás.
A fajjal napi szinten közvetlen kapcsolatban álló társadalmi bázis mérete és összetétele globálisan átalakult, továbbá egyfajta elitista státuszt kapott. A közvélemény megítélésében a kiemelt értékmérő tulajdonságok a teljesítményre, azon belül az elért eredményekre korlátozódtak. Azt azonban korántsem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a különböző módokon és szinteken való kipróbálás, valamint a tudatos, genetikai értékek, tradíciók megőrzését szem előtt tartó, ugyanakkor jövőbe tekintő tenyésztői munka nem válaszhatóak el egymástól, hiszen a két terület kölcsönösen felhajtóerőt gyakorol egymásra.
Hazánkban évszázadok óta világszínvonalú lótenyésztői munka folyik, mely méltatlanul kevés figyelmet, elismerést kap, annak ellenére, hogy az ország különböző pontjain rendszeresen folynak szemlék, konferenciák, előadások, sőt, sok ménes, lovarda egész évben látogatható. Felhajtóerőt képvisel e tekintetben az a kevés, ám jelentőségteljes esemény, ahol több fajta egyszerre vonulhat fel és érhet el nagyobb – nem csak az avatott szeműek által alkotott – közönséget.
