A fajta kialakulása
II. József 1784. december 20-án kiadott végzésének értelmében, Mezőhegyesen alapították meg a Császári és Királyi Ménesintézetet. Kiemelt feladataként a monarchia jó minőségű fedezőménekkel való, ellátását jelölték ki, mellyel feljavíthatták a háborúk során leromlott lóállományt. A kancák érkezésekor, 1785-ben nyitották meg az első – még német nyelvű, kézzel írott – törzs (ménes) könyvet, ami korában kivételesnek számított, hiszen csak nyolc év elteltével kezdték el vezetni azt az angol telivérek származásának nyilvántartására létrehozott General Stud Book-ot, amit a világ legrégebbi hivatalos méneskönyveként tartanak számon. A császár a telep felállításával Csekonics József vértesszázadost bízta meg. A századfordulóra szinte egyetlen periódusban kiépült a birtok teljes struktúrája – istállók, fedeles lovarda, tiszti lakások stb. – a 18.127 hektáros legelős pusztán. Éves átlagban 7000-8000, a második francia háború alatt (1800/1801-ben) pedig 26 ezer lovat adott a hadseregnek.
Az 1800-as évek közepére Európa-szerte első számú nemesítővé lépett elő az angol-telivér, ezért a magyar lovaskultúra szimbólumává vált Ménesbirtok is kialakította a maga ménesét, ahol számos telivér közül két alapállat emelkedett ki, s alapozta meg a mezőhegyesi angol félvér fajtát: a jelenlegi Furioso North-Start, amit hivatalosan 1867-től tartanak számon önálló fajtaként.
A pej Furioso (Privater x Miss Fury) eredményes galopp ló volt; 1841-ben veretlenül csatlakozott a mezőhegyesi félvértenyésztésbe, ahol tíz év alatt 95 mén- és 81 kancacsikó született utána. Szűk tíz évvel később került Magyarországra a jellemében különlegesnek számító, nagytermetű, fekete North Star Senior (Jaques x Ringlet). Élénk vérmérséklete és kitartása csikóiban is markánsan visszaköszönt, akik jellemzően későn érő típusok voltak, ezért – ellensúlyozásként – gyakran erőteljesebb fejlődésű állatokkal párosították őket.
A fajta jellemzői
A világ egyik legváltozatosabb képességű lovaként számon tartott mezőhegyesi-félvér (Furioso – North Star) fő tenyésztési célja eredetileg a hadászati hasznosításnak megfelelő, nagy rámájú, csontos, tömeges, jó munka készségű egyedek előállítása volt és habár manapság már nem a katonaságban, a mezőgazdaságban vagy a közlekedésben, hanem a sportban, illetve a szabadidős- és terápiás lovaglásban töltenek be kiemelt szerepet, a szelekciós szempontok változatlanok maradtak.
Annak érdekében, hogy a sokrétű használatra alkalmas legyen, mindig csak a kiegyensúlyozott és strapabíró egyedeket vonták be a tenyésztésébe, s ennek révén genetikai anyagában hordoz – továbbá más fajtáknak is képes átadni – számos kedvező tulajdonságot. Kiegyensúlyozott idegrendszerű, jó stressz-tűrő, szilárd szervezeti szilárdságú. Regenerálódó (kondíció, sérülésekből való felépülés) és ellenálló képessége – a környezeti hatásokkal, például az éghajlati szélsőségekkel szemben – egyaránt rendkívüli. Hosszú, hasznos élettartamú: egy jó származású, képzett ló akár 20 éven keresztül is folyamatos munkában tartható.
Ekképpen képződnek a típusbéli differenciák, hiszen az így világra jövő ivadékok nagy arányban finomabbak, sportosabbak lesznek, míg a kizárólag vonalbéli szülőktől származóak erősebbek, csontosabbak. Az angol-félvér fajták tenyésztése mindezzel együtt fajtatisztának tekinthető.
