0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. szeptember 24.

Hivatásból jeles

Napjainkban olyan kihívások előtt áll az erdész szakma, amelyek új megoldásokat kívánnak. Ezek megismerésére, minél hatékonyabb alkalmazására pedig az erdésztechnikusok esetében is szükség van a tudás bővítésére, a tapasztalatok kiszélesítésére.

Kiváló lehetőség erre az Év Erdésze verseny, amelynek országos döntőjét minden évben az az állami erdőgazdaság szervezi, mely otthont ad az Országos Erdészeti Egyesület Vándorgyűlésének. Idén az erdészetek házi bajnokságának nyertesei április 24–25-én mérték össze tudásukat az Országos Erdészeti Egyesület és a Szombathelyi Erdészeti Zrt. által közösen szervezett országos döntőn. A dobogó legfölső fokára ezúttal Gombkötő Balázs, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. Tamási Erdészet Óbiródi Kerület kerületvezető erdésze-vadásza állhatott fel.

Fotó: Csatlós Norbert

A Tamásiban élő Gombkötő családban nem volt erdész, viszont Balázs nagypapája favágóként rendszeresen vitte unokáját az erdőbe. Az ott szerzett élmények egyértelművé tették, hogy a barcsi erdészeti szakközépiskolában folytatja tanulmányait. Az iskola után, 2012-ben a Tamási Erdészet közmunkaprogramjában dolgozott, amelynek keretében a csemeteültetés, makk-készlet-kezelés feladatait látta el. Majd 2014-től már az erdészet beosztottjaként bízták rá több kerület faállomány-kezelését, később pedig az Óbiródi Kerület vezetőjének nevezték ki, és 2020-tól a vadászati ágazatot is irányítja.

„Míg korábban elsősorban erdész szemmel dolgoztam, most már úgy alakítom a fahasználati munkálatokat, hogy a vadászterületen véletlenül se zavarjuk az erdészet fő vadfajának, a dámszarvasnak a barcogását, még ha abban az időszakban szép számmal fogadunk hazai és külföldi vendégvadászokat”

– ismerteti Gombkötő Balázs, hogyan igyekszik a két ágazat feladatait összeegyeztetni. De elárulja azt is, szakmájában mire a legbüszkébb: „Jó látni a természetes felújítástól kezdve egészen a kitermelésig azt a folyamatot, ami elődjeim és jómagam kezem munkájának az eredménye. A klímaváltozás új feltételeket szab, más erdőkezelési szemléletet igényel, mint korábban. Szárazságtűrő fafajok telepítésével kell például helyettesíteni az eltűnő lucfenyő- és feketefenyő-, illetve a kocsányos és kocsánytalantölgy-állományokat. Szürke nyárral, virágos kőrissel, ezüst hárssal, hazai szárazságtűrő tölgyekkel kell változatossá tenni az erdőképet. A klíma változásának hozadéka olyan invazív fakártevők, betegségek megjelenése is, amire korábban nem volt példa a hazai erdőkben. Károsításuk megakadályozására, biológiai szabályozók híján, új módszerekhez kell nyúlniuk az erdészeknek. De az erdész hivatás szépsége talán pont ebben rejlik, az adott környezeti körülmények között mindig valami szebbet, jobbat létrehozni. Bízom benne, hogy ez nekem is sikerült.”

Fotó: Németh Bálint
Forrás: A Mi Erdőnk

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: