A titokzatos hangzású név onnan ered, hogy a hegy északkeleti oldalában egy föld alatti, pinceszerű járatrendszer húzódik, amelyet a 18. század végétől számos feljegyzés megörökített.

A löszbarlang régiségét jelzi, hogy első említésekor, 1775-ben már elhagyott, ismeretlen korú és eredetű objektumként tartották számon. Akkor Farkas Pál tamási jegyző elkészítette a járatrendszer alaprajzát, és azt remeték lakásának tartotta. A löszös domboldalba vájt, észak–déli irányú járat nyugati oldalán egymás mellett öt kisebb „cella” nyílt, a keleti oldalon pedig egy nagyobb „ebédlőhely”.

Szalay Antal tamási káplán 1830-ban ezt írta: „Ezen puszta erdei’ egyike likas hegynek hivatik, mint hogy itt néhány évek előtt egy likra találtak, mellybe béereszkedvén ollyan helyre jutottak, hol osztálos teremeket, mint hajdani lakásokat lehetett megkülönböztetni. Minő szigoru környűlállás szorított legyen ide lakókat, régen födi a’ sűrű homály; most ezen likba ereszkedni nem tanácsos többé szakadozásai miatt.” Egy 1906-os újságcikk szerint az Esterházyak erdőmestere, Kabina János kitisztíttatta és feldúcoltatta a bejárat helyét.

Ötből négy kamra maradt

(Itt kell megemlíteni, hogy a járat bejárata eredetileg bizonyára vízszintesen indult a hegy belsejébe, de ez a rész valamikor beszakadt, ezért – ismeretlen időpontban – egy, a domb oldalából induló ferde „lejt-aknát” ástak a föld mélyén érintetlenül maradt folyosórész újbóli eléréséhez.) A fő folyosó ekkor 18-20 méter hosszú, 1,8 méter széles, 1,6 méter magas volt; kétharmad részénél abból ferdén, két irányba kiágazva, nagyjából egymással szemben két, egyenként legalább 15 méter hosszú, egykor valószínűleg a szabadba nyíló mellékjárattal. A fő folyosóból jobbra nyíló négy kisebb kamra egyenként 3-5 méter mély, 2,5 méter széles és legalább 1,5 méter magas, a mellékjáratok után a bal oldalon nyíló egyetlen nagyobb terem azonban jóval tágasabb a többinél: 4 méter mély, 3 méter széles és 2 méter magas volt. A kétszáz évvel korábbi állapothoz képest a legfőbb változás, hogy nem öt, hanem csak négy kisebb fülkét találtak a járat jobb oldalán.

A löszüreg tehát kétségtelenül igen régi, ember alkotta képződmény, amelynek létrehozása hatalmas földmunkával járt. A járat ásásakor a domb belsejéből kihordott földet a bejárat előtt teregették el, így markáns, rézsűs oldalú terasz képződött, amely 8-10 méter széles, több mint 30 méter hosszú és 3-4 méter magas, azaz legalább 1000 köbméter földet mozgattak meg létrehozói.