A folyamatosan változó környezeti tényezők tehát megkövetelik az erdészek naprakész szakmai tudását, amelynek összemérésére remek lehetőséget kínál az Év Erdésze verseny. Gombkötő Balázs már 2019-ben is részt vett a versenyen, azonban akkor a tisztes helytállás jutott neki osztályrészül. Idén jobban rástartolt; felkészítőjével, Németh Bálint fahasználati műszakvezetővel két és fél hónap alatt igyekezett mélyíteni elméleti és gyakorlati tudását.

Megjárták a soponyai lőteret is, hogy a korong- és céllövészet minél jobban sikerüljön.

Az országos versenynek a Szombathelyi Erdészeti Zrt. Sárvári Erdészeti Igazgatósága adott otthont a káldi Farkas-erdő és a Hidegkúti Ökoturisztikai Központ környezetében. Húsz hazai állami erdészeti társaság, valamint egy meghívott erdélyi magánerdészet versenyzője, összesen 21 erdésztechnikus, kerületvezető erdész mérte össze a tudását. Az első nap négy versenyszámot kellett teljesíteniük. A jelentős, 250 pontos írásbeli tesztkérdéssor kitöltése mellett fafajfelismerésre (a fák hajtása, rügyei, magja alapján), állatfajok nyommeghatározására, illetve lövészetre került sor. A második napon további tizenegy versenyszám következett, például választékolás, fakészletmeghatározás, sarangszámbavétel, trófeabírálat stb.

A legmagasabb minőségi osztályba tartozik az úgynevezett késelési rönk, míg a legszerényebb minőséget a tűzifa képviseli. Ami viszont nagyon jól sikerült, az az erdőkárbecslés volt, ennél a versenyszámnál egyedül nekem adtak maximális pontot. Egy biotikus (például rovarok, gombák) és egy abiotikus (aszály, fagy, vihar) károsítás mértékét kellett megállapítani egy-egy mintafán. Emellett pedig a fafajt is azonosítani kellett. A 15 versenyszámban elérhető 1525 pontból én 1124 pontot szereztem, ezzel lettem első” – meséli méltán büszkén Gombkötő Balázs, aki az elismerő oklevél és a nagyértékű nyeremények mellett a vándorserleget is hazavihette.

Véleménye szerint a verseny nem csak a szakmai ismeretek bővítése miatt hasznos, legalább ilyen értékes a kollégák közötti tudáscsere és kapcsolatépítés. A magas színvonalon megrendezett verseny kapcsán annyit emelt még ki, hogy érdemes lenne háromnaposra kibővíteni az eseményt, hogy az utolsó napon a zsűrivel a versenyzők átbeszélhessék mit, miben hibáztak, mi lett volna a jó megoldás, hiszen ebből is sokat tudnának tanulni.

A verseny után nincs más törekvése, mint ahogyan eddig, a jövőben is tudása legjavával szolgálni a hazai erdőket.