A Myzus és az Aphis fajok ellen az Aphidius colemani és az Aphidius matricariae parazitoid fürkészdarazsakat használják, míg a Macrosiphum és az Aulacorthum ellen az Aphidius ervi a megfelelő parazita darázsfaj. Szerencsére vannak olyan fajok, amelyek mindkét csoport ellen bevethetők, ilyen a korán, hűvös időben ajánlott Praon volucre és a melegebb időben hatékony Aphelinus abdominalis.

A parazitoidok mellett predátorok is segítik a védekezést, ilyen a ragadozó gubacsszúnyog (Aphidoletes aphidimyza), a közönséges fátyolka (Chrysoperla carnea), a zengőlégy (Sphaerophoria rueppellii), a kétpettyes katicabogár (Adalia bipunctata) és a tizennégypettyes katicabogár (Propylea quatuordecimpunctata).

A paprika levéltetű elleni védelme a korai időszakban az Aphidius matricariae megelőző jellegű telepítésével (0,25-0,5 db/m2/hét) kezdődik. Ez a faj hatékonyan találja meg és parazitálja az első betelepülő levéltetveket. Ha észrevesszük az első levéltetű-kolóniákat, emelni kell a heti telepítési rátát 1-2 darabra négyzetméterenként, és társíthatjuk az Aphidius colemani fürkészdarázzsal, mert az utóbbi olcsóbb és a foltokon jól fejlődik. A forrópontok megjelenésével a gubacsszúnyogot is el kell kezdeni telepíteni hasonló dózisban.

Az őszibarack-levéltetű elleni védekezést nagyon megnehezíti egy új, a Teppeki készítménnyel szemben rezisztens változata, amit a nemzetközi irodalom Myzus 2.0-nak hív. A biológiai védekezés ugyanis nagyon nehéz ellene, az alapfaj ellen bevált módszerek csak részlegesen működnek. Ez a típus a növény alsó részén képez gyorsan fejlődő, ragadós kolóniákat. A cél az, hogy vegyszerek nélkül, csak természetes ellenségekkel védekezzünk a tetvek ellen, de ez az új faj miatt még nem megvalósítható száz százalékban. Általánosságban elmondható, hogy aki csak vegyszerekkel védi a paprikáját, az három-négyszer annyi alkalommal teszi, mint aki biológiai módszert is használ.

Poloskainvázió

A paprika biológiai növényvédelmének legnagyobb kihívása a növénypoloskák elleni védekezés. Az invazív vándorpoloska (Nezara viridula), az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) és a hazai gyepfelületekről betelepülő Lygus-fajok okozzák a legnagyobb károkat. A Nezara viridula diapauzában lévő barnás színű egyedei akár december–januárban is betelepülhetnek a paprikaállományba, de a tojásrakást csak február végén, március elején kezdik meg, amikor a diapauzájuk megszűnik, és színük zöldre vált. Tehát a tojásparazitoidok (Trissolcus basalis) telepítését elég február közepén elkezdeni, és folyamatos preventív (1-2 db/m2) telepítést alkalmazva biztosítani, hogy az első vándorpoloska-tojások megjelenésekor már ott legyenek a petefürkészek is. Ha a Nezara nagyobb számban jelenik meg, a telepítési arányt emelni kell 4-6 db/m2 adagra. Súlyos fertőzéskor pedig akár 8-10 db/m2 is szükséges lehet.