Általánosságban elmondható, hogy azokban a kertészetekben, ahol évek óta használják a Trissolcust, ott a környéken is minimálisra csökkent a vándorpoloska- populáció. Ez azt bizonyítja, hogy a tojásparazita a hazai környezetben is áttelel.

Az ázsiai márványpoloska diapauzájának áprilisi megszűnésével jelenik meg a paprikákban. Ellene a Trissolcus basalis nem használható hatékonyan, mert alacsony arányban parazitálja ugyan, de ezekből a tojásokból nem kelnek ki életképes parazitoidok. A mediterrán országokban próbálják az Anastatus bifasciatust, de a legjobb természetes ellensége az Ázsiából származó Trissolcus japonicus szamu­rájda­rázs, amelynek használatát az idegenhonossága miatt eddig blokkolta az európai hatóság. A jó hír, hogy mind több helyen megjelenik Európában és spontán megtelepedésével a fauna elemévé válik. Valószínűleg ezért engedélyezte a holland hatóság a telepítési kísérleteket a 2026-os évre. Addig is mindent tegyünk meg, hogy elkerüljük a nagytömegű betelepülését, és így a vegyi védekezést.

Az alkalmazható tömegcsapdák mellett a termesztőberendezésen kívül ültetett csalogatónövények, (lóbab, szója, rukkola) is hasznosak lehetnek a poloskák betelepülésének lassításában. A kéntartalmú szerek rendszeres alkalmazásával a paprikalisztharmat mellett a poloskákat is távol tarthatjuk a növényektől. Ezt tapasztaljuk a paradicsomnál, amikor a levélatka ellen alkalmazott kén miatt nem találunk Nezara és Halyomorpha poloskákat, de ezek a kártevők szabadföldön, és ként nem használó kertészetekben súlyos károkat okoznak.

A Lygus-fajok a lucernával és természetes gyepfelülettel körülvett kertészetekben okoznak súlyos gondokat. Ellenük legjobban bevált védekezés az azadirachtin tartalmú készítmények alkalmazása. Erre a neemfa-kivonatra minden poloska érzékeny, sajnos a ragadozó poloskák is, de az érzékenységi különbséget kihasználva ki tudjuk szorítani vele a káros Lygus-fajokat anélkül, hogy a hasznosakat elveszítenénk.