Cikkünkben olyan almaalanyok vizsgálatával kapcsolatos eredményeinket osztjuk meg, amelyekkel idehaza még kevesebb tapasztalat áll rendelkezésre.
Kezdetben a gyümölcsfák oltását, szemzését a fajtaazonosság megőrzése érdekében végezték, később viszont egyre inkább előtérbe kerültek más, a termesztés szempontjából hasznos célok is. Az alanyok első számú feladata az oltványok rögzítése a talajban, azonban anyagcsere-folyamatokon keresztül a fák számos tulajdonságát képesek befolyásolni. Hatással vannak egyebek között a nemes fajta növekedési és terméshozási képességeire, a gyümölcsminőségre, illetve a növény biotikus és abiotikus stresszel szembeni ellenállóságára.

Nemesítési célok
Almaalany-nemesítéssel a világ számos pontján foglalkoznak, a nemesítési célok viszont földrészenként és éghajlatonként gyakran eltérnek. Az Egyesült Királyságban, Hollandiában és Franciaországban az oltványok törpe növekedése mellett a gyümölcsmennyiség növelése, a termésminőség javítása, továbbá a betegségekkel szembeni rezisztencia kialakítása a cél. Az olasz és dán alanynemesítő műhelyek fő szempontjai között az újratelepítési betegség (ARD) tolerálása, valamint a szárazsággal szembeni ellenálló képesség szerepel. Lengyelországban és Oroszországban nagy hangsúlyt fektetnek a hideg éghajlathoz való alkalmazkodásra (hidegtűrés), a gyümölcsmennyiség növelésére és az oltási kompatibilitásra. Az USA-ban elsősorban rezisztens alanyok nemesítésére összpontosítottak, valamint a hosszú távú kutatási célok között szerepel az újratelepítési betegséggel szembeni tolerancia, a korai gyümölcsérés és a magas hozamok.
Ezt követően, az 1960-as évektől egyre inkább előtérbe került az egy fokkal gyengébb növekedésű, bár még mindig nagy fát nevelő M.4 alany használata. Az 1980-as években kezdtek elterjedni a középerős növekedésű MM.106, illetve a féltörpe (M.26) és törpe (M.9) almaalanyok, amelyek már lehetővé tették a szabad orsó, a karcsú orsó és szuperorsó koronaforma kialakítását.