Intenzív ültetvénybe valók
Az európai és a hazai intenzív ültetvényekben jelenleg legnépszerűbbnek számító M.9 almaalany Franciaországból származik, szelekcióját az 1800-as években kezdték el, nagyobb mértékű terjedése azonban a 20. század elejére tehető. Hollandiában, Belgiumban, Angliában és Németországban is folytak nemesítési és vírusmentesítési munkálatok, melynek köszönhetően számos mutációja jelent meg világszerte. Klónjai közül legelterjedtebb a T337-es, melyet Van Oosten szelektált Hollandiában, vírusmentes szaporítását 1968-ban kezdték meg a faiskolák. Ugyancsak Hollandiában a Fleuren faiskola szelektálta az M.9 Fleuren 56 alanyfajtát, ez gyengébb növekedési eréllyel, illetve kiváló termőképességgel rendelkezik, azonban sok sarjat és gyökérkezdemény-csomót képez a törzsön. Az M.9 RN29-es klónt Rene Nicolai szelektálta az 1960-as években Belgiumban, viszont a szaporítóanyag az East Malling kutatóállomásból származott, Angliából. Erőteljesebb növekedés jellemzi, mint az átlagos M.9-et, kedvezőek a gyökeresedési és sarjadzási tulajdonságai.
Az M.9 klónalanyokra általánosan jellemző, hogy növekedési erélyükből és a nemes fajták terméshozási paramétereiből adódóan ideális választásnak bizonyulnak karcsú és szuperorsó koronájú ültetvények kialakítására, ezért várhatóan a jövőben is meghatározók lesznek az intenzív almaültetvényekben.
Emellett jellemző rájuk a sarjképződés, ami növényvédelmi kockázatot jelenthet az ültetvényekben, valamit érzékenyek az újratelepítési betegségre is.
Ellenállóság, gyenge növekedés
A korszerű alanykutatásban egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a hozzáadott értékekkel rendelkező alanyfajták nemesítésére, ezek közül meghatározó a különböző betegségekkel szembeni rezisztencia, illetve a talajuntságra való ellenállóság. Az USA Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) és a Cornell Egyetem által 1980 körül nemesített Geneva fajtasorozat tagjai számos betegséggel szemben ellenállók (tűzelhalás, fitoftóra, vértetű, újratelepítési betegség), növekedési erélyüket tekintve pedig az M.9 és az MM.106 alanyok közé sorolhatjuk őket. Becslések szerint 2023-ig körülbelül 70 millió Geneva alanyú oltványt telepítettek világszerte. A G.11 alany tűzelhalással, vértetűvel és varasodással szemben rezisztens. Nem sarjadzik, azonban gyökérkezdemény-csomókat képez a törzsön. A G.16 növekedési erélye hasonló az M.9-hez, tűzelhalásra, gyökérnyak-pusztulásra rezisztens, viszont a vértetűre és a lisztharmatra fogékony. Gyökérsarjképződés erre a klónra nem jellemző. Igaz ez a G.41-es almaalanyra is, amely ellenálló tűzelhalással, vértetűvel és fitoftórával szemben. Magasabb pH-jú talajokra alkalmas lehet, illetve a talajuntságot is tűri. A G.214 nagyobb növekedési eréllyel rendelkezik az említett Geneva-klónokhoz képest, azonban még így is a magonc méretének csupán 30-35%-át éri el. Tűzelhalásra, vértetűre, fitoftórára rezisztens alanyfajta.
Ezeket az alanyokat a kedvező tulajdonságokkal rendelkező talajokra ajánlják. Szakirodalmi leírások szerint B.9 alanyon a fák tovább maradnak életképesek, mint az M.9-en. Vegetációs hőküszöbe alacsony, így tavasszal hamarabb hajt ki. Bár a szárazságot viszonylag jól viseli, a pangó vizet nem tűri. Érzékeny a baktériumos tűzelhalásra, a vértetűre, valamint az újratelepítési betegségre. Látens vírusokra nem fogékony, és lisztharmattal, valamint a varasodással szemben is ellenálló. Ezzel szemben a B.10 toleráns az újratelepítési betegséggel szemben, a tűzelhalásra és a gyökérnyakrothadásra rezisztens, valamint erősebb a növekedési erélye, mint a B.9-nek.
