Az EUDR háttere és célja
Az Európai Unió 2023-ban elfogadott erdőirtás-ellenes rendelete egyértelmű üzenetet küldött a világpiacnak: az EU többé nem kíván olyan árukat importálni, amelyek közvetlenül vagy közvetve erdőirtáshoz kapcsolódnak.
Ez a döntés nem pusztán környezetvédelmi elhatározás, hanem geopolitikai gesztus is: az EU globális fogyasztói erejét felhasználva igyekszik nyomást gyakorolni a nagy erdőirtó országokra.
Lényeges eleme, hogy a cégeknek pontosan igazolniuk kell, mely földterületről származik az adott termék, és a geolokációs adatok alapján ellenőrizhető, hogy ott nem történt erdőirtás 2020. december 31. után.
További fontos részlete, hogy az EUDR közvetlenül alkalmazandó rendeletként lép életbe, tehát nem szükséges nemzeti átültetés – ugyanakkor az egyes tagállamok pontos végrehajtási szabályokat, hatósági struktúrát dolgozhatnak ki.
Az importáló országokat – a termékek előállítási helye szerint – erdőirtás-kockázati kategóriákba sorolják (alacsony, közepes, magas).
Magyarország az első lista szerint alacsony kockázatú országnak minősült, ami kedvezőbb kezelést jelent az ellenőrzési mechanizmusban.
A halasztás körüli vita
Az eredeti tervek szerint a nagy- és közepes vállalkozásokra vonatkozó kötelezettségek 2025. december 30-án léptek volna hatályba, míg a mikro- és kisvállalkozások esetében 2026. június 30-tól.
Az Európai Bizottság 2025 őszén azonban újabb halasztást javasol: az alkalmazás 2026 decemberére tolódna.
Emellett több tagállam és iparági szövetség is jelezte, hogy a vállalatok számára túlzott adminisztratív terheket jelentene az azonnali átállás.
A környezetvédő szervezetek ezzel szemben úgy vélik, hogy a halasztás hiteltelenné teszi az EU klímavédelmi vállalásait.
Arra figyelmeztetnek, hogy minden elvesztegetett év növeli az erdőpusztulásból fakadó kibocsátásokat, és aláássa a biodiverzitás védelmét.
