Vargányák közül az ízletes és a bronzos
A vargányák legismertebb tagja az ízletes vargánya (Boletus edulis). Leggyakoribb előfordulási helye a tölgyes, gyertyános és szelídgesztenyés erdők, de bármilyen erdőben rábukkanhatunk. Az ízletes vargánya az egyik legkiadósabb és az egyik legnagyobbra növő ehető gombafajunk. Kalapjának átmérője elérheti a 25 cm-t is, magassága pedig a 15 centit. Gesztenyebarna kalapja zsírosan fénylő, alsó fele pedig zöldessárga színű. Tönkje vörösesbarna, enyhén csíkozott. Húsának színe nyomásra sem változik. Elsősorban gombapörköltnek ideális.
Az ízletes vargányán túl ehető még a nyári vargánya (Boletus reticulatus), késő őszi változat a bronzos vargánya (Boletus aereus) és fenyvesekben ritkán felbukkanó vörösbarna vargánya (Boletus pinophilus). Mesés ízük és aromájuk miatt mindegyik népszerű csemegegomba, de azonosításukhoz és fogyasztásukhoz szakértelem és óvatosság szükséges. A szedett gombát minden esetben meg kell vizsgáltatni szakellenőrrel.
Őzlábgombák sztárja a nagy őzlábgomba
Az őzláb gombák közül a legelterjedtebb és könnyen felismerhető faj a nagy őzlábgomba, amelynek kalapja ehető, míg a tönkje túl rostos. Lomb- és fenyőerdőben egyaránt megterem, de leginkább füves, ligetes erdőszéleken lelhetünk rá erre a fajra. A tönkje akár 40 cm magasra is nőhet, megnyúlt, lefelé fokozatosan vastagodó. A kalapja fiatalon tojásdad, később mint egy esernyő kiterül. Kalapjára fiatalon összefüggő, sötétbarna bőre növekedés közben fokozatosan megrepedezik, pikkelyszerűvé válik, átmérője elérheti a 30 cm-t is. Húsa puha, fehér színű, színtartó. Leginkább rántott gombaként fogyasztják.
Ehető még a karcsú őzlábgomba (Macrolepiota rhacodes) és a csipkés őzlábgomba (Macrolepiota excoriata).
Fontos megkülönböztetni a mérgező fajoktól, mint a büdös őzlábgomba (Macrolepiota venenata) vagy a hasonló kinézetű piruló őzlábgomba (Lepiota brunneoincarnata).
