Tinóruk

Ehető tinóru gombák közül minden fenyőfaj alatt megterem a szemcsésnyelű fenyőtinórú (Suillus granulatus), gyakran tömeges, nyártól késő őszig növekszik.

A sárgásbarna, vörösesbarna kalapja nyálkás, ragadós, könnyen lehúzható róla a kalapbőr. Tönkje nem hasas. A tönk felső részén és a fiatal termőrétegen apró, gyöngyszerű tejcseppek jelenhetnek meg. Pórusai előbb világossárgák, aztán zöldesek. A termőréteg igen könnyen leválasztható a kalap húsáról. Kitűnő rántva, pörköltnek, paprikásnak, tojásos gombának.

Ehető tinóruk még a barna tinóru (Imleria badia), a fakó tinóru (Hortiboletus rubellus) és a hamvas tinóru (Xerocomellus chrysenteron), valamint a ligeti tinóru (Butyriboletus regius) és a homoki tinóru (Hortiboletus rupestris).

Pereszkék

A pereszkék között is több ehető és néhány mérgező faj is előfordulhat, illetve egyesek csak feltételesen ehetők, vagy nem alkalmasak étkezésre, ezért fontos alapos vizsgálat. Jóízű, őszi gombafaj a fenyőpereszke (Tricholoma terreum), ahogy neve is mutatja főleg fenyőerdőben, ősszel terem. Kalapja 2–10 cm átmérőjű fiatalon kúpos, később laposabb, de közepén kissé csúcsos, szürke, szálas, nemezes tapintású, ritkán sötétebb apró pikkelyek borítják. Lemezei közepesen sűrűn állók, a tönk irányában felfelé íveltek, fehéres-szürkék. Tönkje rövid, elbújik az avarban, színe a kalaphoz hasonló, néha szálasan csíkozott.