Az egyszerű alkalmazkodás jelei mutatkoznak a következő szinten a rovar–virág kapcsolatban, amikor már bizonyos szervek módosulása figyelhető meg. Jellemzően kezd kialakulni a megnyúlt szájszerv, általában szívó vagy nyaló szájszerv, ami a nektár felszívását megkönnyíti.
Táplálékukat imágó korban a virágokról szerzik be. Jellegzetes rovarfajok a zengőlegyek, pöszörlegyek, kaparódarazsak, és a lepkék zöme is ide tartozik. A pöszörlégyfélék vagy gyapjaslegyek hosszú szipókája és a lepkék pödörnyelve a bonyolultabb szerkezetű, és az összenőtt szirmú tölcséres virágok vagy a kétoldali részarányos csöves, pillangós és ajakos virágok védett, rejtettebb nektáriumát is eléri. Bizonyos virághűség is megfigyelhető, vagyis amíg élelmet találnak egy növényfaj virágán, visszajárnak oda.
A legfejlettebb rovar–virág kapcsolat a valódi viráglátogatókra jellemző, ez a méhalkatúak esetében alakult ki, ahol a rovarok élete és az élelem beszerzése teljesen a virágokhoz köthető. Saját és utódaik táplálékát is a virágokról szerzik be.
Kölcsönös függőség és alkalmazkodás alakult ki a rovarok és a rovarmegporzású növényfajok virágai között. Minden virágtípusról és a fejlettebb, bonyolultabb virágszerkezetű fajokról, csöves, pillangós és ajakos virágokról is képesek gyűjteni. Módosult szájszerveik a virágokban található nektár felszívásához alkalmazkodtak. Jellemző az úgynevezett szívó-nyaló szájszervek kialakulása, ilyennel rendelkezik a házi méh (szipóka, proboscis hossza 6,5-7 mm), a poszméhek (fajtól függően 8-15 mm), és a vadméhek eltérő fejlettséggel.
A méhalkatúak esetében a szájszervek módosulása (szipóka) egyértelműen a nektár felszívásához alakult, valamint a virágpor gyűjtéséhez és szállításához virágporgyűjtő készülék jelenik meg legtöbbször a hátsó lábakon. A mézelő méh hátsó lábán található kosárka, valamint a nektár szállítására alkalmas mézhólyag az alkalmazkodás legfejlettebb példái. A poszméhek is hátsó lábukon szállítják a virágporcsomót a házi méhekhez hasonlóan. Egyes vadméhek esetében a potroh hasi szőrei, illetve a lábak szőrei váltak alkalmasakká virágporszállításra.
A valódi megporzók sok szempontból alkalmazkodtak a virágok látogatásához, minden virágszerkezet és forma megporzására alkalmasak, amelyekhez az egyszerű viráglátogató rovarok nem férnek hozzá. Fejlett virágállandóság, virághűség jellemző rájuk, hatékony megporzók, kiemelten hasznosak a kertészetben és a mezőgazdaságban.
Ahhoz, hogy bevonzzuk őket a kertünkbe, legfontosabb, hogy élőhelyet és táplálékot nyújtsunk számukra, amiben fontos a szegélyek szerepe. A kertünket sövényekkel szegélyezhetjük, amelyekben virágzó lombhullató cserjéket, évelőket telepítünk. A fajlistát úgy állítsuk össze, hogy a vegetáció nagy részében legyen benne virágzó faj, amit a beporzó rovarok látogathatnak, így hosszú ideig táplálhatjuk őket.
A telepítésnél érdemes honos fajokkal dolgozni, mert könnyebben megerednek ezek a növények. Nemcsak cserjéket, hanem fákat is használhatunk, mint például a díszalma és a berkenye, a vadalma és a vadkörte, a vérszilva és a kutyabenge, a török mogyoró.
