Távolítsuk el a sarjhajtásokat
Az amerikai szőlőkabóca jobban preferálja a szőlő alanyokat (mivel jellemzően ezek is Amerikából származnak). A kihajtott, kivadult szőlőalanyokon kifejezetten sikeresen tud ezért felszaporodni, és sokszor ezeket tünetmentesen képes fertőzni is! Ennek okán kifejezetten fontos megakadályozni az alanyok kihajtását, illetve elburjánzását.
Fitoplazmát fenntartó gazdanövények eltávolítása
A szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazmának főbb ismert gazdanövényei a bálványfa, erdei iszalag, éger és a különböző szőlőfajok (Vitis spp.). Ezekről a növényekről több kabócafaj is átviheti a fitoplazmát a szőlőtőkékre, ugyanakkor ültetvényeken belül egyértelműen az amerikai szőlőkabóca képes ezt a kórokozót járványos mértékben terjeszteni. Elméletileg, ha a közelben nincs jelen olyan növény, amely gazdája lehet a fitoplazmának, akkor az majdnem kizárólag csak fertőzött szaporítóanyaggal kerülhet be a területre. Az éger jellemzően csak vizes élőhelyek környékén fordul elő az országban, ezért új ültetvények létesítésénél célszerű távolságot tartani (>200m) az égeresektől. A bálványfa és erdei iszalag viszont mindenhol megtalálhatók. Ebből a kettőből a bálványfa jelenti a legnagyobb problémát, mert gyakran még magába a szőlőültetvénybe is benő, a sorokban gyomosít, akadályozza a művelést is. Ezért a bálványfák és sarjhajtásaik eltávolítása erősen ajánlott magából az ültetvényből és annak közvetlen környékéről (~200m)! Ugyanígy, ha lehetőségünk van rá, az erdei iszalagot is távolítsuk el az ültetvényből és annak közvetlen közeléből. Emellett kifejezetten fontos a kivadult szőlőalanyok és kósza szőlőtőkék eltávolítása is a környékről!
Káros szomszédság felszámolása
Több kutatás szerint is a szőlőkabóca-fertőzöttség és a fitoplazmás tüneteket mutató tőkék ültetvényen belüli elhelyezkedésére nem a környező fásszárú vegetációnak (például erdősáv) van hatása, hanem a szomszédos szőlőültetvényeknek.
Ezért, ha ilyen területek találhatók a szomszédságunkban (legyen szó akár kisebb házikerti szőlőskertről, hétvégi telekről), feltétlenül vegyük fel a tulajdonossal a kapcsolatot és tájékoztassuk a probléma kockázatairól, teendőkről. Az intézkedésre (akár a hatóság bevonásával) feltétlen szükség van! Ez a helyzet nem az, ahol elnézhető a szomszéd felületesebb hozzáállása a problémához!
Biológiai sokféleség fenntartása sorközvetéssel
Szőlőültetvényünk idegenhonos károsítókkal szembeni ellenállóságát a biológiai sokféleség megőrzésén/fenntartásán és a hasznos ízeltlábú szervezetek támogatásán keresztül tudjuk fokozni. Ehhez az egyik legjobb módszer a terület heterogenitásának növelése kisebb élőhelyfoltok létrehozásával (erdősáv, hagyásfák), illetve a sorközökben virágos évelőkből álló talajtakaró aljnövényzet kialakítása. A virágos talajtakaró növényeknek több hasznuk is van, például védelmet biztosítanak az eróziós folyamatok ellen, javítják a talajállapotot, kiegyenlítettebbé teszik az ültetvény klímáját (hőstressz mérséklés), és komplex módon támogatják a hasznos ízeltlábúakat. Kutatási eredményeink azt mutatják, hogy a virágos sorköztakarók még a szőlőtőkéken is képesek növelni a ragadozók egyedszámát, ezzel összefüggésben pedig a szőlőkabócák kevésbé tudnak felszaporodni az ilyen helyszíneken. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a sorközvetés gyakorlata önmagában nem elegendő a szőlőkabóca és az általa terjesztett betegség megfékezéséhez!
Összeállította: Dr. Mezőfi László és az ÖMKi Kertészeti csoportja
Még több információ a betegséggel kapcsolatban itt olvasható!
