Erzsébet királynő emlékfái is itt sorolnak, ligetté bővítve az öreg tölgyek magányosságát. Csöndesek ők, nem beszélnek. Pedig volna miről.

A latin, olasz, német és francia nyelv kiváló ismerője, Domokos Márton 1725 novemberében foglalta el Debrecen jegyzői székét. A fiatalember szorgalmát és igyekezetét méltányolva alig tíz esztendő múlva már főbíróvá választották. Nyakas kálvinistaként szívósan ellenállt a bécsi udvar rekatolizációs törekvéseinek. Mária Teréziával elfogadtatta a királyi adományok (pl.: Máta, Nagyerdő, Apafája, Soma, Úrrétje stb.) megerősítését. Sikerült neki a zálogos birtokok bérleti idejét úgy meghosszabbítani, hogy azok lejártával Debrecent elővásárlási jog illesse meg.

A Hortobágy folyó bal és jobb partján

Hét év alatt elérte, hogy Macs, Fegyvernek, Köselyszeg, Szepes, Ebes, Ondód, Czucza, Hegyes, Bánk, Haláp, Fancsika, Csere, Gúth, Radvány, Kutyabagos, Ohat, Elep, Zám, Boldogfalva, Pacz, Pallag, Monostor, Szent-györgy zálogos puszták hasznai a város vagyonosodását szolgálják.

Az uralkodót megtévesztve a papi és tanári lakásokat, valamint a hét leányiskolát egyházi birtokként mutatta be, hogy különadók ne sújtsák azok fenntartását.

Csaknem harminc esztendei főbíróságának nyomán gazdagodott Debrecen. Épült templom az ispotályhoz, püspöki székház, városi magtár, tantermek, új mészárszék, sóraktár és három csapszék. Öröklésben magvaszakadt családoktól házakat vásárolt és azokat a város szolgálatába állította.

A cívis erdők sokféle feladat teljesítését segítették. Fájával fűtöttek az iskolákban, tanári és paplakokban, csapszékekben és közhivatalokban. Méretes fáit az építkezésekhez használták.

A malom helyét a csárdától három és fél kilométerre délre szemelték ki. Az értékes szerfák Ohatról és a Nagyerdőről kerültek ki. Néhány év múlva elkészült a „három kőre járó”, azaz három kővel őrlő, téglagátas malom, és hatalmas szálfákból a folyóra új hidat ácsoltak. A közös fatalpon álló két deszkapadlásos malomépületet náddal fedték. Az alsó házban alakították ki a pitvart, a kamrát és a csőszházat. A felső fogadta magába az őrlőköveket, a hombárokat, a lisztesládákat és a kármentőket. A nagyiváni, köselyszegi, balmazújvárosi, elepi gazdák erre a malomra vitték terményeiket őröltetni.