A középső pleisztocén egy melegebb időszakában a mai Olaszország területén élő akkori emberek rendszeresen dolgoztak fel elefánt tetemeket – írja a Phys.org. Egyrészt élelemhez jutottak, másrészt a különböző testrészeiből használati tárgyak készülnek. Az erről szóló tanulmány október elején jelent meg PLOS One folyóiratban, melynek szerzői Beniamino Mecozzi, a római Sapienza Egyetem kutatója és csapata.
Az ősemberek gyakran használták az állati tetemeket hús és eszközforrásaként. Erre azonban kevés bizonyíték áll rendelkezésre, mivel az ilyen az archeológiai leletanyagban nehezen ismerhetőek fel. Ebben az új elemzésben Mecozzi és kollégái egy elefánt maradványait vizsgálták meg, amelyet a Róma északnyugati részén található Casal Lumbroso lelőhelyen találtak. A környező hamurétegek összehasonlításával megállapították, hogy a maradványok körülbelül 404 000 évvel ezelőttről származnak, a középső pleisztocén egy különösen meleg időszakából.
Fotó: Roland Steinmann, Pixabay
A hiányzó kőeszközöket elefántcsonttal helyettesítették
A lelőhelyen a kutatók több mint 300 csonttöredéket tártak fel, amelyek egyetlen erdei őselefánthoz, a Palaeoloxodon antiquus-hoz tartoztak. Emellett több mint 500 kőeszköz is előkerült. Sok csonton tompa ütésektől származó friss törések láthatók. Ezek a sérülések nem sokkal az elefánt halála után keletkezhettek, ami szándékos feltörésre utal.
Ennek oka az lehet, hogy a környéken kevés nagyobb kő állt rendelkezésre. Ezen hiányosság pótlására használták is az elefántcsontot, melyekből nagyobb méretű eszközöket tudtak készíteni.
A lelőhelyen talált bizonyítékok nem egyediek. Közép-Olaszország több helyszínén is találtak elefántmaradványokat és kis kőeszközöket, valamint eszközökké alakított csontokat. Sőt, Görögországban, Németországban és Spanyolországban is voltak ilyen leletanyagot felvonultató ásatások. Olyan viselkedésmintáról van tehát szó, ami a 400 ezer évvel ezelőtt élt embereknél többször is előfordult az enyhébb éghajlatú időszakokban.
Fotó: A Mi Erdőnk archív
A kutatók megjegyzik: „Tanulmányunk megmutatja, hogy 400 ezer évvel ezelőtt a római térségben élő embercsoportok képesek voltak egy olyan rendkívüli erőforrás kiaknázására, mint az elefánt – nemcsak élelemként, hanem úgy is, hogy csontjaiból eszközöket készítettek.”
A 400 ezer éves események rekonstruálásával egy olyan világot keltünk életre, melyben az emberek, állatok, és az ökoszisztéma egyéb részei meglepő kölcsönhatásban éltek egymással.
