Nagyjából két éve a semmiből lett világtrend a dubaji csokoládé. Azóta is vita tárgya, hogy ez egy árufajta neve-e, vagy elvárható-e, hogy gyártása kötődjön a nevezett földrajzi területhez; mindenesetre bemutatni már aligha kell: kívül tejcsokoládé, belül pisztáciakrém ropogós, cukros kadajif-szálakkal.
A luxustermék átlagosan 7 euróba kerül 100 grammonként, ez is az oka annak, hogy az interneten nagy sikert aratnak a „csinálj magad dubaji csokit” receptek. De a trendnek van egy másik ára is, hívja fel a figyelmet a Deutsche Welle cikke. Mióta 2023 végén felpörgött a dubaji csokoládé iránti érdeklődés, a pisztácia iránti globális kereslet is nőtt: 2024-ben az Európai Unió pisztáciaimportja több mint egyharmadával emelkedett az előző évihez képest, és az EU-ba hozott héjas pisztácia piaci értéke először haladta meg az egymilliárd eurót.
Nem tartják vízigényesnek, de ilyen nagyságrendben már az
Ennek pedig következményei vannak a termelő országokra nézve. Mivel a pisztáciafák jól viselik a forró, száraz éghajlatot, egyes régiókban egyre gyakrabban váltják fel a klasszikus haszonnövényeket, például az olajfákat. Spanyolországban, az EU legnagyobb pisztáciatermesztő országában 2017 óta nem kevesebb, mint ötszörösére nőtt az erre használt terület a Deutsche Welle cikke szerint.
kiegészítő öntözés nélkül nem garantálható a megbízhatóan magas hozam, amelyre a jól fizető piacon szükség van. Így egy kilogramm pisztácia előállításához több mint 10 ezer liter vízre van szükség, amelynek nagy része kiegészítő öntözésből származik. Ez pedig száraz régiókban hatalmas problémákhoz vezethet. Összehasonlításképpen: egy kilogramm földimogyoró előállításához átlagosan csak alig 2800 liter vízre van szükség, amelynek ráadásul közel 90 százaléka esővízből származik, írja a cikk egy, a témát ismerő agrárszakértőre hivatkozva.
