Ez a drámai növekedés máris hiányt eredményezett. A japán exportőrök, mint például a Marukyu Koyamaen és az Ippodo Tea, nehezen tudják kielégíteni a megrendeléseket. A felvásárlási árak háromszorosára nőttek, a kiskereskedelmi árak pedig duplázódtak. A tradicionális japán fogyasztók, köztük teaszertartásokat tartók és édességgyártók, komolyan érzik a változást.

A helyi termelők – különösen azok, akik nem rendelkeznek modern gépekkel vagy megfelelő tőkével – nehéz helyzetbe kerültek. Egyes gazdák attól tartanak, hogy nem tudnak lépést tartani a kereslettel, és csődbe mennek. A matcha tehát nemcsak egészséges ital, hanem egy újabb példa arra, hogyan okozhat a globális trend instabilitást egy hagyományosan működő ágazatban.

Az álgabona, ami kimeríti a földet

A quinoa, az Andokból származó álgabona 2013-ban került reflektorfénybe, amikor az ENSZ az év növényévé választotta. Eredetileg az élelmezésbiztonság javítását szolgálta volna, azonban hamar szuperélelmiszerként terjedt el világszerte.

Peruban és Bolíviában, a két legnagyobb termelőországban, az árak annyira megemelkedtek, hogy a helyi lakosság számára az addig alapélelmiszerként fogyasztott quinoa szinte elérhetetlenné vált. Eközben a termelési nyomás miatt hagyományos földpihentetési gyakorlatokat feladták, a gazdák évente vetnek újra, és intenzív műtrágya-, vegyszer- és géphasználat vált jellemzővé.

Sok esetben alkalmatlan, száraz területeket is bevontak a művelésbe. Például Bolíviában olyan félsivatagos vidékeket is felszántottak, ahol korábban csak lámatenyésztés folyt. Ez a régió nem bírja el a quinoatermesztés vízigényét, főként mivel az utóbbi években a csapadék mennyisége is csökkent.

A földek felszántása a szeles, száraz környezetben gyors talajerózióhoz vezet, ami hosszú távon ellehetetleníti a visszatérést az állattenyésztéshez is.