Hazai termesztése már nemcsak a házikertekre korlátozódik, értékei miatt viszont érdemes ültetni belőle a kertbe.

Észak-Amerika keleti részén, erdős, mocsaras területeken őshonos a fekete berkenye (Aronia melanocarpa), kissé délebbre pedig a vörös berkenye (Aronia arbutifolia). Kettőjük természetes hibridje pedig a lilás bogyójú Aronia prunifolia. A legtöbb hasznos vegyületet a fekete berkenye tartalmazza, és termesztése is egyszerűbb, mint rokonaié, ezért nagy területeken ültetik. Európába a 20. század elején került, ma Lengyelországban terem belőle a legtöbb.

A fekete berkenye a rózsafélék családjába tartozik, 1,5-3 méter magas lombhullató cserje. Fényes, sötétzöld lombja ősszel ragyogó vörös, narancssárga színt ölt. Szórt állású levelei kihegyesedők, elliptikusak, 5-10 cm hosszúak. Késő tavasszal virágzik körülbelül két héten át, a tavaszi fagyok kevésbé károsítják.

Öntermékeny, vagyis egyetlen bokor is termést ad, általában már az ültetés utáni évben. Virágzatai a vesszőkön alakulnak ki, azaz az előző évben fejlődött növedéken.

Maga a bokor nem túl erős növekedésű, viszont sok gyökérsarjat hoz, hajlamos elterpeszkedni a kertben, mégis könnyű kordában tartani. Gyökerei erősek és sűrűn fejlődnek, ezért lejtős területeken a talaj megkötésére is alkalmas a növény.

Hová ültessük a fekete berkenyét?

Napfényigényes, legalább napi hat óra közvetlen napsütésben hoz sok termést. Talajban kevéssé válogat, bár eredetileg kissé savanyú (5,1-6,5 pH), jó vízáteresztő talajban élt. Laza és kötött, valamint enyhén lúgos talajban is megél, de kevésbé fejlődik szépen. Rendszeres vízellátásra van szüksége, amíg megerősödik, idősebb korban elviseli az átmeneti szárazságot is. Saját tapasztalatom szerint agyagos talajban nem fejlődik kielégítően.