Egyenes vonalaikkal remekül mutatnak a modern kertekben és kiválóan takarnak a kíváncsi szemek elől. Van azonban néhány buktatója a bambuszültetésnek.
A legtöbb bambuszfaj rizómákkal terjed a talajban: egyes fajok az eredeti tőhöz közel alakítanak ki csoportot, mások néhány méterrel messzebb fejlesztenek friss hajtásokat. Ezek a rizómák és a hajtások elég erősek ahhoz, hogy feltörjenek a burkolat alól is. Növekedésük gyors és erőteljes, naponta akár fél métert nőhetnek, bár ez természetesen szélső érték. Mindenesetre szemmel láthatóan gyorsan fejlődnek, ezzel pedig többféle kárt okozhatnak a környezetünkben.

Könnyen túlnövik a szomszédjukban fejlődő növényeket. Részben a növekedésükhöz szükséges vizet és tápanyagokat vonják el a többi növény elől, részben hamar árnyékba borítják a környezetüket.
Ez a gyors tápanyagfelvétel elszegényíti a talajt és a benne élő szervezetek sem jutnak táplálékhoz, ami rontja a humusztartalmat és végső soron a talaj szerkezetét is.
A kerti építményekben, utakban, tornácon tehet kárt a gyorsan fejlődő gyökérzet. Az erős gyökerek megtalálják a legkisebb rést is az épületek alapjában, és befurakodnak oda, meggyengítve a ház alapját. Arra is van példa, hogy körülfonják és összeroppantják a földben húzódó vízvezetéket vagy csatornát.

Mindezek alapján nem árt óvatosan kezelni ezeket a növényeket és felkészülni a korlátozásukra. Először is fontos a jó fajtaválasztás: olyan bambuszt ültessünk, ami nem fejleszt messzire hatoló rizómákat, hanem csak a tő körül neveli az új hajtásait.
Ha már meggyűlt a bajunk a növénnyel, folyamatosan figyelnünk kell rá. Évente kétszer ássuk körül a tövet és távolítsuk el a fejlődő rizómákat. Az is gyengíti a növényt, ha azonnal levágjuk a friss hajtásait, ahogy megpillantjuk azokat.



