A talajtakaró mulcs rengeteg előnyét négy fő pontban szokás összefoglalni:
- segít csökkenteni a párolgást, így lassabban szárad ki a talaj,
- elnyomja a gyomokat,
- nyáron megakadályozza a talaj felforrósodását,
- amennyiben szerves anyaggal mulcsozunk, a bomlása során tápanyaggal gazdagítja a talajt és javítja annak szerkezetét.
Nem véletlen, hogy egyre több helyen látunk a felásott ágyások helyett talajtakart zöldségeskertet. Itt is többször volt már szó a témáról különböző összefüggésekben, ez az idei cikk például átfogóan bemutatja, miért és hogyan érdemes nekilátni kiskertben a mulcsozásnak.
Mulcstanfolyam a természetvédelem szervezésében
Nemrég Németország délnyugati tartománya, Baden-Württemberg területén a mi nemzeti parki igazgatóságainkhoz hasonló állami természetvédelem szakemberei tartottak tanfolyamot a „humuszprojekt” keretében, kifejezetten a zöldségtermesztésre összpontosítva, ahol a talajmikrobiológia elősegítése és a természetes talajtermékenység fenntartása különös kihívást jelent. A Gemüse szaklap online kiadása számolt be az elhangzottakról.
Az idézett tanfolyamon két olyan szakértő – az egyikük zöldségtermesztő, a másikuk szaktanácsadó – osztotta meg szerteágazó tapasztalatait, akik már régóta felhagytak ezzel a hozzáállással, és a mulcsozásra állították át a területeiket.
Pár szabályt muszáj betartani
A sikeres talajtakart zöldségtermesztéshez figyelembe kell venni néhány sarokpontot, hívták fel a figyelmet. Az első rögtön, hogy a mulcsozásra szánt anyag kihordásakor a talaj hőmérséklete 15 cm mélységig érje el a 18, még inkább a 20 °C-ot. Ez azt is jelenti, hogy a mulcsba ültetés május közepe előtt nem ajánlott. Ezenkívül előre jól be kell öntözni a talajt, és a mulcsréteget is nedvesíteni kell a kihordás után körülbelül egy hétig.
