Célunk a fiatal és középkorú erdők folyamatos erdőborítást eredményező kezelésbe való átvezetése, az idősebb erdők hosszan elnyújtott, szálalóvágással, természetes magtermésre alapozott felújítása. A tájnak, termőhelynek nem megfelelő fafajú erdőállományokat őshonos fajokkal váltjuk fel, lucfenyveseinket zömében kocsánytalan tölgyesekké, elegyetlen erdeinket több fafajból álló, elegyes állományokká alakítjuk át.

Mára mintegy 1200 hektáron örökerdő üzemmódban kezeljük bükköseinket, a legnagyobb egybefüggő területen, a mintegy 300 hektáros Táborhegyi örökerdőtömbben. További 630 hektáron egyáltalán nem végzünk fakitermelést. Vadászati tevékenységünket is az említett céloknak vetjük alá, akkora vadállomány fenntartására törekszünk, ami nem akadályozza az erdő természetes folyamatainak működését.

Védelem mindenekelőtt

A meredek hegyoldalakon, források, vízfolyások, barlangok mentén kíméleti területeket jelöltünk ki, de nemcsak természeti, hanem történelmi értékeinket is védjük: az ókorba eredeztethető halomsírok környezetében is fokozott figyelemmel gazdálkodunk. Több mint 350 természeti érték védelméről gondoskodunk.

Ugyancsak megjelöltük a valamilyen okból megsérült törzseket, melyek gombák, rovarok, madarak számára nyújthatnak élőhelyet a továbbiakban. Ugyanilyen okból az elszáradt fákat is visszahagyjuk az erdőben” – sorolja Kovács Attila.

Móricházán több forrásból eredő vízfolyás keresztezi a hajdani kisvasút töltését, a mai erdei feltáró utat, melyeket már az elmúlt századokban itt gazdálkodó Esterházyak is igyekeztek hasznosítani. A Magas-bakonyi Tájvédelmi Körzet illetékeseivel együtt a feltáró út alatti átereszt átalakítottuk, így az éves vízszintingadozás szabályozható lett a vízfolyás felső szakaszán kialakult kis tóban. Itt számos élőlény találta meg otthonát, az elmúlt évek kutatásai alapján, örvendetes módon növekszik a tóhoz köthető alpesi és egyéb gőtefajok száma.