Egyes térségekben, például a Bakony hegységben a lakossági vízellátásban kiemelt szerepük van a víznyelőknek. Cikkünkben ezek jelentőségét, működését, valamint a velük kapcsolatos kihívásokat, veszélyeket vesszük sorra.

Szakszerű megfogalmazás szerint

Ezek a különleges természeti jelenségek nemcsak geológiai érdekességek, hanem egyedülálló ökoszisztémáknak is otthont adnak.

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény hatályba lépése óta védett természeti területnek minősül többek között valamennyi forrás és víznyelő. E védett természeti területek országos jelentőségűek. Keletkezésük általában a fedetlen karsztos kőzetek felszínrepedéseibe beszivárgó vizek oldó munkájának köszönhető, de

Ennek következtében a hegységben hiányoznak a jellegzetes karsztformák (dolinák, víznyelők).

Töbrök és dagonyák

A fedett karsztos mélyedések akkor és ott alakulnak ki, ha a karsztosodó kőzetet (mészkő) nem karsztosodó, hanem vízáteresztő kőzet (általában lösz) fedi. Ezeknek két jellegzetes típusa a víznyelős töbör és a lefolyástalan mélyedés, azaz depresszió, amilyen például a Szedres víznyelő.

Aljzatukon a fedőüledékben gyakoriak a kisebb bemélyedések. Többnyire vízelvezető járattal is rendelkeznek, mely a fedőüledékben vagy az aljzaton előbukkanó mészkőben fejlődött ki. Lehatárolható vízgyűjtőjük csak ritkán van, a környező területekről csapadékos időszakban hosszabb-rövidebb ideig kapnak vizet. Maga a nyelő gyakran nem is látható az összehalmozódott növénymaradványok miatt, nyílását sokszor növényzet rejti (Barát-úti 1. sz. víznyelő).

A hegységben a tartósan vizenyős, vizes helyeket förtésnek, dagonyának is nevezik. Ezek a vizenyős helyek nemcsak eltömődött, fedett karsztos formák, hanem a mélyedések egyik része dagonyát hordoz, a másik pedig még aktív karsztos forma (Elevenförtési 9. sz. töbör). Amennyiben a vastagabb üledékkel fedett területeken csak korlátozott az átszivárgás, illetve az üledék alatti elszivárgás is mérsékelt, úgy a töbrük sekély, olykor alig észrevehető.