Felfedezésre vár

Bakonybél és környéke közkedvelt kirándulócélpont, számos turistaút, táborozó és pihenőhely várja az erdőlátogatókat. Huszárokelőpusztán üzemelő vendégházunkban szállást tudunk biztosítani, de kiváló helyszín vállalati tréningekhez, családi, baráti rendezvényekhez. Az itt található Bakonyi Kisbetyár Erdészeti Erdei Iskolánk férőhelyeivel együtt összesen mintegy 50 fő szállhat meg egy időben.

A Gerence-patak mentén, hozzávetőleg hét kilométer hosszan húzódó kiránduló-erdőben minden adott a kikapcsolódáshoz, szabadtéri programokhoz, tisztásain előzetes bejelentkezéssel sátortáborozásra is lehetőség nyílik. Az autóspihenőből indulva érdemes felkeresni az Odvas-kői-barlangot, ami őslénytani értéke miatt fokozottan védett.

Az Országos Kéktúra útvonala is érinti a Kőris-hegyen álló Vajda Péter-kilátót, amelyről tiszta időben gyönyörű panoráma nyílik a Kisalföldre, a Balaton-felvidékre, az Alpokaljára és a Vértes vonulataira is.

A falu szomszédságában lévő Szentkút kis tavát a Borostyán-kő sziklájának tövében eredő három forrás táplálja. Már a 11. században éltek itt remeték, a legenda szerint a kútnál imádkozó Gellért kunyhójába előbb egy szarvasborjú, majd egy farkas költözött, s a szent közelében az állatok békességben éltek együtt. Ez jelképezi, hogy Bakonybél kezdettől a békesség helye, a belső úton megtalált harmónia közvetítője.

Régi idők nyomai

Bár az őstörténeti korokból előkerült gazdag leletanyag is bizonyítja, hogy a Magas-Bakony évezredek óta sűrűn lakott volt, írásos története igazán csak az államalapítás korától lelhető fel. Koppány vezér leverése után, a feltételezhetően a mai Sóly község közelében lezajlott döntő ütközet után, lázadó seregének maradékai a Bakony rengetegébe menekültek. Ma is számos megnevezés őrzi pogány áldozati helyeik emlékét: Oltár-kő, Hegyes-kő, Odvas-kő.

A történelem viharait átélt településre a törökdúlás után, 1723-ban a Felvidékről származó apát főleg katolikus tót telepeseket hozott, akik jól értettek az erdőműveléshez, famegmunkáláshoz, valamint a mész- és szénégetéshez. Az 1770-es években német ajkú családokat is telepítettek ide. A falu mezőgazdasági termelésre kevésbé alkalmas, elzárt fekvéséből és a környék jellegzetességének számító, zárt erdőségeknek köszönhetően nagyrészt már a 18. század elejétől erdőgazdálkodásáról és a faművességről volt híres.

Rosta Katalin
Bakonyerdő Zrt.

Fotók: Csiszár Adrienn, Fellner Zoltán, Gergál-Gombási Mónika, Kovács Attila