A fürtritkítást a fürtzáródás előtt kell elvégezni, a zsendüléskor, illetve ha elkezd érni, már túl késő. Magasabb lombfalat ajánlott kialakítani kedvező soriránnyal (É–D irányban jobb fényeloszlás) azaz 1,2-1,3 méter lombmagasság kívánatos, kerülni kell a hajtások túlzott csonkázását, és minden olyan radikális intézkedést, amely megváltoztatja a levélfelületet, különösen a fürtzónában, mivel ez csökkenti az asszimilátumok és tápanyagok szállítását vagy átvitelét a levelekből a fürtökbe.
A korai lelevelezés virágzás után legfeljebb 3 héttel, megerősíti a kutikulát és aktiválja az UV-védő mechanizmusok kialakulását. A napégésre érzékeny fajtákat csak az egyik oldalon, a keleti oldalon korán és mérsékelten levelezzük. Így a szőlőt a nyugati oldalon lévő levelek árnyékolják, és így megmenekülnek a magas délutáni hőmérséklettől. A szőlősorok nyugati oldalának nem vagy csak rendkívül mérsékelten történő levelezése megakadályozza a bogyók felmelegedését. Talajtakarás csökkenti a talaj vízvesztését, mérsékli a hőingadozást.
A talajtakaró növényzetet időben kell letörni, hogy csökkentsük a vízért és a tápanyagokért folytatott versenyt. A nyomelem-utánpótlás biztosítása érdekében, különösen meszes talajokon (kb. 15% feletti összes mésztartalom) és magas pH-értékű talajokon (pH 7,0 felett) a hiányzó nyomelemeket tartalmazó lombtrágyák hozzájárulhatnak a harmonikus tápanyag-utánpótláshoz. A lombtrágyázás önmagában, további intézkedések nélkül, semmiképpen sem gyógyíthatja a szőlőnövény hervadását, a bogyók fonnyadását.
A szőlőbogyó fonnyadásának/napégésének megelőzése összetett feladat, integrált szemléletet igényel, ami ötvözi a növényélettani ismereteket, a környezeti tényezők folyamatos megfigyelését és a termesztéstechnológiai beavatkozásokat. A cél nem csupán a termésveszteség minimalizálása, hanem a bogyók minőségének hosszú távú fenntartása is, ami kulcsfontosságú a magas minőségű borok előállításához. A probléma várhatóan a jövőben gyakoribb lesz, ezért a szőlősgazdáknak megelőző, integrált védekezési stratégiát kell alkalmazniuk. A megfelelő lombkezelés, vízgazdálkodás, árnyékolás és fajtakiválasztás együttesen jelentheti a megoldást.
Ne vigyük túlzásba
A termesztéstechnológiai elemek közül a tőke terhelése, a fitotechnikai munkák (pl. a csonkázás, a lelevelezés), a talajművelés, a talajtakarás és a tápanyag-utánpótlás befolyásolja a bogyók növekedését, a napnak való kitettségét és a felvehető tápelemek mennyiségét és minőségét is. A túlzott nitrogénellátás elősegíti a vegetatív növekedést a termés rovására, míg a célzott kálium- és mikroelem-pótlás erősíti a bogyószöveteket.
A túlzott csonkázás egyrészt csökkenti a fotoszintetizáló felületet, másrészt a napégés kockázatát is növeli. A túlzott levélritkítás növelheti a hőstresszt és a bogyók kiszáradását, míg a túl sűrű lombozat légmozgás hiányát és betegségek megjelenését idézheti elő. A megfelelő időben végzett hajtásválogatás, fürtválogatás és levélritkítás pedig segíti a bogyók egyenletes fejlődését.
