A kaliforniai pajzstetű nyári nemzedékének lárvái szívogatásukkal késő őszig gyengítik az almafákat. A kártevő a tápnövény valamennyi föld feletti részén megtelepszik. A zöld hajtásokon és a gyümölcsökön a szívogatás helyén piros, úgynevezett „lázfoltok” képződnek. Az ágakon és a törzsön szürkés benyomást keltő, kisebb-nagyobb pajzsokból álló telepek vagy réteges bevonat látható. Az alma erősen fertőződik, de az egyes fajták között is jelentős különbségek vannak, a vastag, viaszos héjú almát kevésbé lepik el a pajzstetvek.
A modern fajták között viszont már nincs ekkora különbség, a Gala, Idared, Golden változatait mind megtámadja kártevő. Mivel a kaliforniai pajzstetű nőstényei a leszedett almán is képesek szaporodni, szüretkor feltétlenül különítsük el a fertőzött gyümölcsöket.
A levélaknázó molyok a tenyészidőszak végén is károsíthatják az almafák leveleit. A hernyók károsításuk során különböző méretű és formájú aknákat készítenek a levelek bőrszövete alatt. Telelhetnek a lehullott levelek aknáiban (pl. almalevél-aknázómoly, almalevél-sátorosmoly), a fák törzsén, vastagabb ágakon (pl. lombosfa-fehérmoly) vagy a talaj felső, 2-6 cm-es rétegében (pl. almalevél-törpemoly). Évente több (2-4) nemzedékük fejlődik és a két utolsó nemzedék kártétele gyakran egybeolvad. A közeli szüret miatt ellenük csak akkor kell külön védekezni, ha nagy egyedszámban (átlagosan 4-5 akna/levél) fordulnak elő a fákon.
A kétfoltos takácsatka egyedei meleg, száraz évjáratokban szintén késő őszig károsítják szívogatásukkal az almafák leveleit, és a tojásrakás ősszel akkor szűnik meg, amikor a hőmérséklet 8 °C alá esik. A megtámadott levelek torzulnak, felszínüket barnás, bíborvörös foltok borítják, fonákukat pedig az atkák sűrű szövedéke fedi. A nőstények telelnek át a kéreg alá húzódva, vagy a növényi maradványok között. A lehullott levelek alatti kéregrepedésekben gyakran egész nősténykolóniák gyűlnek össze. A telelőre vonuló egyedek ellen a kifejlett alakokra is hatásos atkaölő szerrel tudunk hatásosan védekezni (pl. Ortus 5 SC).
A piros gyümölcsfa-takácsatka kárképe hasonló, de nem képez szövedéket a levelek fonákán. Tojás állapotban telel át a rügyek tövében, az ágvillák között, esetleg a kéregrepedésekben. A téli tojások ellen a tél végi lemosó permetezés hatásos.
Az őszi és a téli alma szüretének előkészítésekor se hanyagoljuk a nyári almafajták védelmét, ezeknél a növényvédő szerek várakozási idejét nem kell figyelembe venni. Rendszeresen szedjük össze és semmisítsük meg a fákról lepotyogott, sérült almákat, mert ezzel a károsítók áttelelési esélyeit és a későbbi fertőzéseket csökkentjük.
Az almához hasonlóan az őszi (pl. Bosc kobak, Conference) és a téli (pl. Nemes Krasszán, Hardenpont téli vajkörte) körtefajták szürete előtt is ajánlatos ismételten védekezni a varasodás késői gyümölcs- és lombfertőzései, valamint a kártevők közül az almamoly, a körte-levélbolha és a kaliforniai pajzstetű gyümölcskárosítása ellen. Az almamoly nyári nemzedékének rajzása rendszerint július közepén kezdődik és szeptember elejéig, közepéig tart, emellett most a körtében is tetőzik a kaliforniai pajzstetű lárváinak rajzása.
Ebben az időszakban viszont már nem kell számolni a körtemoly hernyóinak kártételével, amelyek augusztus második felétől fokozatosan elhagyják a károsított gyümölcsöket és a talaj felső, 5-10 cm-es rétegébe húzódva, fehér gubóban, tavaszig nyugalmi állapotban maradnak.
