Pákozd Gergely előadásában kitért arra a jelentős madárinfluenza-járványra, ami tavaly az USA-t sújtotta. Ott sokmillió tyúkot érintett, és az ottani belső piacon tojásdráguláshoz vezetett. Ám

Ezt a vevők nem érzékelik, mert ugyanakkor drágulás nem történt, viszont az áruhiány előbb-utóbb azzal fenyegethet, hogy többet kell fizetni a tojásért. Érdekesség, hogy az állatvédők és áruházláncok akciói dacára az állatjóléttel kapcsolatos felhangok némileg enyhültek. A kérdés ugyanakkor ma is napirenden szerepel: lehet-e továbbra is ketreces tartásban termelni a tojást, vagy csak az alternatív megoldások lesznek elfogadhatóak. A Tojásszövetség ebben a vitában aktív párbeszédre törekszik, leginkább a tojásforgalmazó áruházláncokkal. Nehezen érthető, hogy az áruházláncok miért az állatvédőknek nevezett kisebb-nagyobb szervezetekkel egyezkednek ez ügyben, és miért nem a termelők, a hozzáértők, a szakmát ismerők véleményére hallgatnak. A Tojásszövetség ezt a helyzetet tényként fogadja el, nem akar véleményt mondani előre, se pro, se kontra.

Ám ha a realitásokat nézzük, a tények önmagukért beszélnek. Magyarországon a tojás-önellátottsági szintünk 75 százalékos, ami döntően a ketreces tartásból származik. Ha át kell állni az alternatív termelésre, akkor az a jelenlegi kapacitásaink mellett árualap-csökkenéshez vezet, ami azért gond, mert néhány kiemelkedő időszakban, mint húsvétkor és karácsonykor, akár 40 százalékkal is növekedhet a tojás iránti igény. Ha csak azokat az időszakokat vizsgálnánk, amelyek a két ünnepen kívül esnek, akkor

Aki tehát technológiai változtatást akar, annak bizonyos szakmai dolgokat át kell látnia. A mélyalmos tartáshoz át kell alakítani a nevelő és termelő technológiát, ami biztosan drágítja a tojás előállítását. Jelenleg a piacon a mélyalmos tojás kb. 30 százalékkal drágább, mint a ketreces, darabonként tehát 110-120 forint közt váltakozik. Ez az árkülönbség a szakemberek szerint nem a valóságot tükrözi, hanem annál kisebb, ezért ezzel számolni hiba volna. A ketreces tartáshoz viszonyítva épületből, istállóból biztos, hogy sokkal több kell, ha mélyalmos tartást vezetünk be, s a növekedés nem egyszerűen lineáris, hanem nagymértékű.

Ha mégis oda jutunk, hogy a ketreces tartásból származó tojás immár nem felel meg, akkor azon is el kell gondolkozni, hogy a mélyalmos termelésből származó tojásra mondhatjuk-e tovább is, hogy a tojás olcsó? A hatékonyság vajon figyelmen kívül hagyható-e, még úgy is, ha ma mindenki erre fókuszál? És akkor mire kell koncentrálni, érzelmi, etikai tényezőkre?