Nagy tételű egyedi megrendeléseknél bevetik a műhely gépeit is, ilyenkor a gépbeállítás maga is többórányi alapos munkát kíván. „Nemrég bejött az üzletbe egy ausztrál házaspár, nézelődtek, majd vettek három kefét. Később írtak, és megrendeltek még háromszázat. Mint kiderült, lovas, kutyás telepük van, az állatok gondozásához használják. Mi pedig legyártottuk a rendelt mennyiség dupláját, mert kevesebbért nem érdemes elindítani a gépet.” Amíg beszélgetünk, Katalin kezében egy félkész hajkefe alakul. Mert a legjobb mégiscsak az ujjaival érezni a fát, kötni bele a puhább, durvább szőröket. Minden természetes állatszőr másra alkalmas. A legrégebbi, legáltalánosabban használt anyag a lószőr, és a házi disznó sörtéje is gyakori. Hajápoló kefének a vaddisznósörte tökéletes. A borzszőrből borotvaecset, a mókusszőrből finomabb festőecset lesz.

Különös megrendelések

A természetes szőrök sokféle funkcióját a műanyag sohasem fogja pótolni. Műszálas kefével, partvissal még a finom port, szöszt sem lehet összeszedni, nem alkalmas rá, inkább széttaszítja. De hogyan győzik alapanyaggal, honnan kerül a fa, honnan a szőr? „A kefefa alaptestet asztalos partnerektől rendeljük, formára vágva, lecsiszolva, kifúrva. Ők a bakonyi és zalai bükkerdőkből hozatják a fát. A pácolást, lakkozást vagy a lenolaj-kencézést már mi végezzük.” Idők során, főleg az internet korában sokat változott az anyagok beszerzése.

Ma már teljesen kész állapotban veszik a szőrt külföldről, jórészt Kínából. Gazdag a választék, sokféle állati szőr kapható különböző színekben. „Nagypapa még járta a vidéket, vitték az árut, és vette falun a kecskebőrt, marhabőrt, vadászoktól a vaddisznóbőrt, amiből aztán itthon maguk dolgozták fel a szőrt. Ilyen ma már nincs Magyarországon. Én még meg tudnám csinálni, mert láttam, de nem érdemes vesződni vele.”

Vesződik viszont egyebekkel. Különleges régi darabok felújításával, újrakötésével. Hoztak már be szép ezüst foglalatban lévő, megkopott hajkefét, dédi asztali morzsakeféjét, kedves, megbecsült családi emlékeket. Akad néha meghökkentő kívánság is. Egyszer beállítottak egy marék Afrikából hozott elefántszőrrel, ami olyan kemény és göndör volt, hogy egyebet nem, de gyűrűt tudott belőle fonni. Akkor se jött zavarba, mikor a divatos mesék nyomán a Harry Potter seprűjét kérték jelmezbálba.

Mikor megkérdezem, ehhez külön stílustanulmányokat kell-e folytatni, Katalin fölnevet. „Jaj, hát én ki se merem mondani, hogy már 60 éve járok ide az üzletbe, kisgyerekkorom óta.” Nem csoda, ha ismeri a mesterség és a kapcsolódó „tudományok” minden csínját-bínját. De a cégalapító nagyapa történetével még adósok vagyunk.