A dióbél hatóanyag-tartalma acetamiprid, flupiradifuron és spirotetramat esetén meghaladta az előírt szermaradékszintet (0,07, 0,02 és 0,5 mg/kg), míg abamektin (0,02 mg/kg) és emamektin-benzoát esetén (0,01 mg/kg) a kimutathatósági szint alatt maradt. A bélben megjelenő értékek minden esetben nagyon alacsonynak számítanak, szinte hibahatáron mozgó „zajszintek”. A kezelés hatása a második évben is tapasztalható volt és a dióban mért szermaradék-tartalom végig a kimutathatósági küszöb alatt maradt az ivermektin-származékoknál. Érdekes eredmény, hogy a zöld burokban mért nagyon alacsony hatóanyagérték is elegendő volt a kártevő megállítására.
Szerválasztás, időzítés
Az abamektines és emamektines kezelés során egyaránt cél volt a minél szélesebb kártevőspektrum lefedése. Az injektálás hatására az almamoly kártétele elmaradt, és nagyon jól gátolta a dió szemölcsös gubacsatka kártételét is.
A hatóanyagok vizsgálata során kiderült, hogy nem mindegy, mivel kezelték a fát, egyes szerek esetén „undorító csúnya sérüléseket tudtak okozni a fán”, míg más szerek használatakor gyors sebgyógyulás volt tapasztalható, fogalmazott Gutermuth Ádám. Szerinte, ha ebből a kezelésből technológiát szeretnénk fejleszteni ültetvények számára, akkor mindenképpen a robotizáció lenne a megoldás, illetve egy olyan kanülrendszer fejlesztése, ami a fában hagyható, elkerülve a kétévenkénti furkálást.
Fontos a kezelés megfelelő időzítése. Ideális májusban a lombfakadás után, de legkésőbb a rajzás előtt négy héttel bejuttatni a szert. A hosszú hatástartam annak köszönhető, hogy nagyon rossz ezen hatóanyagok vízoldékonysága. Ahogy a gyökér felől a víz terjed a koronában, útközben nagyon lassan oldódik ki a hatóanyag, viszont emiatt különösen fontos, hogy a kezelés időben, már a kártevők megjelenése előtt megtörténjen, és a hatóanyag megfelelő koncentrációra feldúsuljon a levelekben és a zöld burokban. A megkésett kezelés nem hozott megfelelő eredményt.
Az injektálásnál a dozírozást nem a törzsátmérőhöz, hanem a lombkorona méretéhez érdemes inkább igazítani. Az ajánlott dózis abamektin esetén 55 mg/törzsátmérő-centiméter vagy 4,5-6 mg/m3 lombkorona-térfogat, emamektin-benzoát esetén 140-160 mg/törzsátmérő-centiméter vagy 9-14 mg/m3 lombkorona-térfogat.
