Melegkedvelő növény és sok fényre van szüksége, elegendő víz hiányában pedig erősen kövecses lesz a gyümölcse. Termesztésének legnagyobb gátja azonban az a tulajdonsága, hogy nem viseli el a meszes talajt és nagyon érzékeny a tűzelhalás betegségre.

Legalább 1% humusztartalmú és 5%-nál kevesebb meszet tartalmazó talajba, napos, védett fekvésbe ültessük. Ahol nem érzi jól magát vagy kevés vizet kap, molyhosabb, barázdáltabb gyümölcsöt nevel, mint optimális termőhelyen.

Bokor- vagy fatermetű, dísznövénynek is beillő, szép növény nagy, sötétzöld, molyhos leveleivel és aranysárgára érő, alma vagy körte alakú gyümölcsével. Kimondottan későn virágzik. Tápanyagigénye hasonlít az almáéra, de a túl sok nitrogéntől könnyen húsbarnulás alakulhat ki. Téli fagyokra érzékeny, ezt a fajtaválasztásnál érdemes figyelembe venni. Nem öntermékeny növény, vagyis ahhoz, hogy termést hozzon, legalább két fajtát kell ültetnünk a kertbe. Nagytermetű bokor vagy kis fa nevelhető belőle. Az alacsony törzsű fa azért kedvezőbb, mert a birsalany sarjait így könnyebb eltávolítani, mint egy bokorból.

 Két betegség veszélyezteti

Virágzáskor két kórokozóra is kimondottan érzékeny, a moníliára és a tűzelhalásra. A birset fertőző moníliafaj (Monilinia linhartiana) a levelet és a hajtást is képes megbetegíteni, de a terméskezdeményre a legveszélyesebb.

A levélen ék alakú barnulás, elhalás alakul ki a levélnyéltől kiindulva, a felületén pedig szürkésfehér bevonat képződik. A fertőzött hajtás a rajta lévő levelekkel együtt lankad, hervad, végül elszárad. A gyümölcskezdemények elbarnulnak, összeaszalódnak és lehullanak, nem alakul ki rajtuk a moníliákra jellemző penészpárna. Később az érőfélben lévő gyümölcsöt már a Monilinia fructigena fertőzi, az ismert tünetekkel.

Könnyen összetéveszthető a két veszélyes betegség, de a birsmonília okozta hajtáshervadásnál a levelek vörösesbarnára színeződnek, a tűzelhalásnál feketésbarnára, és csapadékos időben megjelenik a hajtáson a baktériumnyálka is.