A vármegye négy hegység találkozásánál fekszik: északról a Karancs–Medves, keletről a Mátra, nyugatról a Börzsöny övezi, míg központi részét a Cserhát hullámzó vonulatai határozzák meg. A löszszerű vályogból és andezitből kialakult talaj, valamint a csapadékos éghajlat ideális feltételeket teremtett a gazdag erdőállomány kialakulásához. Nem véletlen, hogy a térség a természetkedvelők paradicsoma, hiszen változatos élővilága és érintetlen erdőségei számtalan felfedezni valót kínálnak. A dombok és hegyek között évszázadok óta kialakult emberi települések szorosan összefonódtak a természeti környezettel. Nógrád így egyszerre őrzi a múlt hagyományait és kínál új lehetőségeket a kikapcsolódásra.
A hegység keleti részén terül el a Budapesti Erdőgazdaság Bujáki Erdészeti Igazgatósága. Legmagasabb pontja a 471 méter magas Fekete-hegy, melytől alig marad el a méltán híres Sas-bérc és annak kilátója. Buják nemcsak természeti kincseket rejt, hanem híres népi hagyományairól és történelméről.
Barlangok a lábunk alatt
A gazdag természeti és történelmi látnivalókba az erdészet tanösvénye nyújt betekintést, mintegy 15 kilométeres túra keretében mutatja be Nógrád esszenciáját. Bujákról elindulva aszfaltos út vezet be a cserháti erdők mélyére, melynek rögtön az elején érdemes megállnunk a Pappenheim „barlangnál”. A látnivaló Nógrád különleges földtani értékei közé tartozik, mely a földtörténeti miocén korban alakult ki. A puha homokkő rétegeit a természet eróziós erői és az emberi tevékenység együtt formálták, így alakultak ki a kisebb-nagyobb üregek, barlangszerű képződmények.
Innen egy rövid kitérővel érdemes felsétálni a barlangos terület felső részére, ahol a Káponka pihenőhelyre érkezünk. A Buják határában álló Káponka különleges emlékhely, a régmúlt idők templomára utal. A dombtetőn egykor egy kelet–nyugati tájolású, csaknem 11 méter hosszú és 5 méter széles templom állt, amelynek romjai ma is felfedezhetők a meredek hegyoldal mentén. Bár a 17. század második felére már elveszítette eredeti vallási szerepét, a hely szellemisége tovább él, és napjainkban emlék- és pihenőhelyként várja a látogatókat. Az egyház és az erdészet összefogásával itt helyezték el a Szent Márton-templom felújításakor lecserélt keresztet. Így a templom régi dísze továbbra is őrzi a múlt emlékeit ezen a kivételes helyen.
