Kertek, erdők, erdőszélek, vizes élőhelyek közelében, hegyvidékeken is élnek, az élőhelyek növényfajaitól, tápnövény-összetételétől, másrészt a préda elérhetőségétől is függenek. Az utódok gondozásában és táplálásában a zengőlegyek nem vesznek részt, eltérően a valódi megporzóktól, a méhféléktől. A táplálékhoz jutásban úgy segíti az utódot a zengőlégy nőstény, hogy a petéit a levéltetű-kolóniák közelében rakja le, leggyakrabban a fiatal hajtásokra és levelekre. Egyetlen lárva a fejlődése során több száz levéltetűt is elfogyaszt. Fontos, hogy a biológiai növényvédelem beindítása érdekében ne használjunk vegyszereket a levéltetvek ellen, mert a kezdeti levéltetű-kolónia megléte a zengőlégylárva fejlődésének feltétele.
Egy-, két- és többnemzedékes fajok is előfordulnak a zengőlegyek közt. Tavaszi megjelenésük attól függ, hogy milyen fejlődési stádiumban telelnek át. Ha a faj kifejlett nősténye telel, akkor nagyon korán, akár az enyhébb téli napokon is előjöhetnek. Ilyen faj például az ékfoltos zengőlégy (Episyrphus balteatus) vagy a gyakori mezei légy (Eupeodes corollae), és a vegetációs időszakban több (5-6) nemzedékük is kifejlődhet. A lárva vagy báb alakban áttelelő fajok később jelennek meg a vegetációs idő során, és csak egy vagy két nemzedékük fejlődik egy évben.
Kora tavasszal a zengőlegyek még kisebb egyedszámban vannak jelen, nyár elején és közepén egyre több faj egyre több egyede fordul elő egy területen. Nyár közepén a nagy egyedszámban jelen lévő három leggyakoribb faj, az ékfoltos zengőlégy, a tarka darázslégy (Sphaerophoria scripta) és a gyakori mezei légy rajzása miatt hirtelen többszörösére nő a ragadozó zengőlegyek száma.
A zengőlégyfajok imágói nektárt, pollent, gyakran mézharmatot is fogyasztanak, és bár sokféle növényt látogatnak, nagy általánosságban a fehér és sárga virágú, az ernyősvirágú és a fészkesvirágú családba tartozó fajokat részesítik előnyben. A zengőlegyek speciális szájszervükkel csak bizonyos egyszerűbb szerkezetű virágokról képesek a nektárt és a pollent elfogyasztani, ahol a nektárium és a portok könnyen hozzáférhető. Fontos a pollen mérete is, mert csak a 100 mikronnál kisebb pollenszemet képesek felszívni. Különleges módosult szájszervük, a bunkós végű tapogatónyelv különbözteti meg őket a méhektől és lepkéktől. A pollen mint fontos fehérjeforrás fogyasztása különösen fontos a kifejlődő zengőlegyek ivarérésében, termékennyé válásában.
