A megnövekedett besugárzás növeli a hőmérsékletet. Ennek ékes példája volt 2024 nyara, melynek középhőmérséklete országos átlagban 23,8 °C volt, hozzávetőleg 0,8 °C-kal meghaladva a korábbi rekorder 2022 értékét, és nem kevesebb, mint 2,7 °C-kal felülmúlva az 1991–2020-as átlagot. A dél-alföldi paprikás körzetekben pedig még a 25 °C-ot is meghaladta a nyári átlaghőmérséklet. Szerencsére az erős júniusi kezdés ellenére 2025 nyara összességében ennél hűvösebb volt, a júliusi átlaghőmérséklet például 2 °C-kal elmaradt a 2024-es évétől. Emellett idén jóval kevesebb volt az úgynevezett trópusi éjszaka (tavaly 18 ilyen éjszaka volt), amikor a minimumhőmérséklet nem csökken 20 °C alá. Ezeken az éjszakákon az állományok nem tudnak eléggé lehűlni, regenerálódni a nappali hőstresszből. Ez pedig a vízpótlási stratégiák átalakítására kényszeríti a termesztőket, egyre nagyobb lesz az éjszakai öntözések szerepe.

Amennyiben nem teszünk semmit, a felmelegedés csak tovább fokozódik. A Kis Anna és Pongrácz Rita, az ELTE meteorológus kutatói által publikált klímamodellek szerint, ha nem történik meg az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, akkor az évszázad végére a júliusi maximumhőmérsékletek még a mostanihoz képest is 4-5 °C-kal magasabbak lesznek.

Termesztett növényeinket tehát mind gyakrabban érik egyre nagyobb mértékű stresszhatások, még az öntözött és sokszor termesztőberendezések által védett paprikaállományokat is. A klímaváltozás korában a sikeres termesztés szempontjából kulcsfontosságú, hogy milyen hatékonysággal tudjuk szabályozni a környezeti tényezőket. Amíg a FruitVeB országos termelési adataiból kiszámítható étkezésipaprika-termésátlag az elmúlt 12 évben hajtatásban a klímaváltozás és a kisebb terméspotenciálú, piros (biológia­ilag érett) termésű fajták arányának növekedése ellenére 10-ről 12 kilogramm fölé növekedett négyzetméterenként, addig szabadföldön csaknem harmadával csökkent minden technológiafejlesztés dacára. Szabadföldön ma már szinte lehetetlen a hajtatáséval megegyező minőségű paprikát termeszteni, így ez a termelési mód szép lassan már csak a feldolgozóipart tudja majd alapanyaggal kiszolgálni.

Generatív vagy vegetatív?

A klímaváltozás következtében fokozódó stresszhatások miatt egyre inkább figyelnek a kertészek a fajták stressztűrő képességére, különösen szabadföldön és hideghajtatásban. A fajtaválasztás során ez a kívánalom lassan kezd ugyanolyan fontos lenni, mint a rezisztenciacsomag és a termőképesség, termésminőség. A robusztusabb, erősebb lombú, szárú, ágvillájú, vegetatívabb fajták általában jobban viselik a stresszt. A nagyobb lomb jobban védi a terméseket a napégéstől, a nagyobb mértékű párologtatás révén pedig kedvezőbb mikroklíma alakul ki.

A fajták napégésre és kalciumhiányra való fogékonysága is hangsúlyos szemponttá válik. A generatív típusú fajták, melyek a kisebb lomb miatt érzékenyebbek a nap­égésre, egyes szakemberek szerint fokozatosan kikopnak a termesztési gyakorlatból. Az erősebb növekedés viszont a koraiság rovására megy, valamint növeli a tövek vízigényét. Általában hosszabb az ízközük, melynek következtében szabadföldön könnyebben eldőlnek, kordonozáskor több zsinóremeletet igényelnek, a kisebb légterű sátrakat hamarabb kinövik, korábban kell őket visszatörni. A bonyolultabb fitotechnika miatt általában nagyobb a munkaerő-igényük.