• Felszín alatti és felszín fölötti csepegtetést is alkalmaznak. Milyen előnyöket és hátrányokat tapasztaltak ezeknél?

– Alapvetően a teljes területen felszín alatt öntözünk, mert a szőlő számára ideális, ha a „száján”, vagyis a gyökéren keresztül „etetjük és itatjuk”. Mérlegeltük a felszín feletti és alatti öntözés pozitív és negatív hozadékait. Az első és talán legfontosabb a víztakarékosság. A szőlő gyökere 20-30 centiméter mélységből indul, és a felszívási zónája még ez alatt található tömegesen. Egy milliméter víz a mi talajunkon körülbelül egy centimétert jut le, vagyis legalább 30 milliméter víz kellene, hogy elérje a gyökérzóna tetejét. Ez hektáronként 300, a 28 hektáron pedig 8400 köbméter lenne! Emellett a vezeték mechanikai sérülésének veszélye kisebb a talajban, mint felszín felett (gondoljunk csak a gépi sor­aljművelésre vagy a gépi szüretre), és a talajba juttatott víz nem befolyásolja közvetlenül a mikroklímát, nem ad így teret a gombás betegségeknek, továbbá nem generál gyomosodást a sor alatt, ez is fontos szempont. A tápoldatok hasznosulása sokkal kedvezőbb, a tápanyag kisebb mennyiségben is jobban hasznosul.

Karbantartása ugyanaz, mint felszín felett: évente kétszer savazzuk a rendszert, ezzel tisztítva a vezetékeket. Talán a tisztítóvezeték kiépítése az egyetlen pluszfeladat a felszín feletti öntözéshez képest.

Felszín felett csak néhány sorban öntözünk. Mivel nincsenek mai hazai kutatások a szőlő mikroöntözéséről, kötelezőnek éreztük, hogy vizsgálatokat végezzünk a területen. Nekünk is fontos visszajelzés, hogy amit csinálunk, az helyes-e, és hogy esetleg miben változtassunk. Így Hárslevelű fajtában kijelöltünk egy kísérleti parcellát, ahol a MATE Szőlészeti és Borászati Intézetével, a KITE-vel és a Netafimmal együtt kutatásokat végzünk és az eredményekről folyamatos tájékoztatást adunk. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy mindezt önerőből végezzük. Nincs lehetőségünk sajnos kutatás-fejlesztési pályázatokban részt venni, ehhez túl kicsi a 80 hektáros üzemméret, a bevételünk és a dolgozói létszámunk (3 fő). Ezúton is köszönöm a partnereinknek a kitartó munkájukat, amit abszolút szakmai elhivatottságból végeznek.

• Milyen kihívásokkal szembesültek az engedélyezés során? Tényleg „tiltott” tevékenység az öntözés?

– Valóban, ez a tévhit sokáig keringett szakmai körökben, és annyi az alapja, hogy az EU-ban voltak korlátozások a szőlő öntözésében, de ezeket már több évtizede feloldották. Egy-két különleges területen tartották fenn a korlátozást, például a Douro folyó völgyének egy kis szakaszán. Sok vita volt annak kapcsán, hogy fér össze a terroir jelleg és az öntözés. A klíma ilyen ütemű változása azonban kizárólag az emberi tevékenységek, a népesség növekedésének eredménye.

Az engedélyezés valóban nem egyszerű. A katasztrófavédelemhez tartozik a kút, a tározó és a gerincvezetékek bejelentése, engedélyezése, ellenőrzése. Ráadásul mi a Tatai-medencében fokozott vízvédelmi bázison vagyunk, ahol külön tanulmányokat kellett készíteni az egyébként is szigorú elemzéseken túl. De azt tapasztaltuk, hogy a hatóság világosan megfogalmazza, mit kér, és ha azt megkapja, akkor mindig határidőre kiadja az engedélyeket. Előzetesen engedélyeztetnünk kellett a terveket, ezután kiviteli tervet kellett készíteni, majd a megvalósítás után az üzemeltetési engedélyeztetést is el kellett végezni. Ezt csakis kiváló szakemberre lehet bízni. Sokkal nehezebb volt a pályázati feltételeknek megfelelni. Mi még az első ciklusban pályáztunk, ami rendkívül rugalmatlan volt, ehhez képest mára sokat javult akár a jogszabályi háttér, akár maga a pályázat kiírása, az abban lévő technológiai megoldások lehetősége, akár a közösségi beruházások lehetősége is.