Őszi lombfertőtlenítés kórokozók ellen
A levelekben telel át az alma és a körte ventúriás varasodásának, a körte mikoszferellás levélfoltosságának, valamint a birs diplokarponos foltosságának kórokozója. A csonthéjas gyümölcsök esetében pedig az őszi lombfertőtlenítéssel hatékonyan védekezhetünk a cseresznye és a meggy mikoszferellás, blumeriellás (vörös) és fómás foltosságának, a szilvarozsdának, a kajszi apiognomóniás levélfoltosságának, sztigminás betegségének és lisztharmatának kórokozója ellen. A dió xantomonászos és gnomóniás betegségei, valamint a mogyoró lisztharmata ellen védekezhetünk ilyenkor.
Ilyen a moníliával fertőzött gyümölcsmúmiák összegyűjtése és elégetése, valamint a birs, a meggy és a kajszi esetében a leszáradt vagy a rákos fás részek eltávolítása, 10 cm-es egészséges résszel együtt. Hasonlóképp távolítsuk el és semmisítsük meg a varasodással (körte), a nektriás (alma, körte, dió) és a facidiellás (alma, körte, birs, szilva) rákkal fertőzött vesszőket, gallyakat, ágakat. A rügyekben telelő alma- és őszibarack-lisztharmat kórokozói ellen az ősz folyamán is védekezhetünk hatékonyan a lisztes bevonatú, „gyertyás” vesszők eltávolításával, vagy a vesszők felső részének levágásával, mert a gomba többnyire a csúcsrügyekben telel át.
A mogyoró és a kajszi lisztharmatának kórokozója viszont kleisztotéciumokkal telel át a levelekben, ellenük a lehullott lomb vegyszeres kezelése vagy összegyűjtése és megsemmisítése a megoldás.
A dió esetében a fertőzött levelek, dióburkok összegyűjtésével és elégetésével vagy a fás részek, a lehullott lomb vegyszeres kezelésével (Nordox 75 WG, Cuprosan 50 WP) eredményesen védekezhetünk a tavaszi fertőzések ellen. A diófákat ugyan nem szokás metszeni, de a xantomonászos betegség erősebb fertőzése után, száraz időben ajánlott a fák átvizsgálása és késő ősszel a beteg vesszők levágása.
A piros- és a feketeribiszke-bokrokon a mikoszferellás és a drepanopezizás levélfoltosság, valamint a ribiszkerozsda áttelelő alakjait tartalmazó lehullott, fertőzött levelek talajba forgatása vagy összegereblyézése és elégetése elég a fertőzések megelőzéséhez. Emellett rendszeresen ritkítsuk a bokrokat. A ribiszkerozsda a fekete ribiszkén okoz nagyobb kárt, de a piros és fehér ribiszkén is előfordulhat. A lehullott levelek között telelő köszméte-levéldarázs bábjait is elpusztíthatjuk a levelek talajba forgatásával. Ez a kártevő a köszméte legveszélyesebb ellensége, a piros és a fehér ribiszkén is előfordul. Hernyója a bokrok belsejében levő leveleket rágja, majd a hernyók a külső leveleken is megjelennek. Nagymértékű károsítás esetén a bokrok teljesen lekopaszodnak és csak a levelek főerei maradnak meg.
A fertőzés nyomán a rügyek is elhalnak, és az erősen fertőzött növényeken csak az alsók hajtanak ki, ami miatt a bokrok tavasszal elsűrűsödnek. A köszméte esetében a bogyók súlyosan károsodnak, a ribiszkebogyókon a betegség ritkán észlelhető. Megelőzésképpen telepítéskor lehetőleg a lisztharmatra kevésbé fogékony fajtákat válasszunk. A káliumtúlsúlyos trágyázás is segíti a növényeket.
Gyérítsük a telelő kártevőket
Ebben az időszakban ismét hatásosan védekezhetünk a levéltetvek vírusterjesztő kártétele ellen. A nyáron „fűre váltó” levéltetűfajok (pl. hamvas és sárga szilva-levéltetű, zöld őszibarack-levéltetű, szürke alma-levéltetű, levélpirosító ribiszke-levéltetű) szárnyas egyedei ősszel visszarepülnek a gyümölcsfákra, bogyósokra és a rövid ideig tartó táplálkozás, majd párosodás után a tápnövényeik vesszőin, a rügyek tövében elhelyezik téli tojásaikat. A legjobban az áttelelő tojások támadhatók a lemosó permetezésekkel.
