Nem étkezési céllal termelő telepeken a csiganyálat gyűjtik össze, ami kozmetikumok alapanyaga. Sok csiga pedig már díszállatként, sőt akár simogatható társállatként éli előkelően a napjait…

Az éti csigák elég rendhagyó haszonállatok, gyűjtésük kapcsán régi mondás volt, hogy „a szegény ember szedi, a gazdag pedig eszi” – ami nem is állt távol a valóságtól. Majd elindult a tenyésztésük, mely szintén rendhagyó, hiszen a csigák üzemi méretű tartása igen hasonló a növények termesztéséhez, mert ez az egyetlen állat, amit öntözni kell.

Spanyolországban régészeti leletek bizonyítják, hogy körülbelül 30 ezer évvel ezelőtt a paleolitkori emberek kezdtek először csigát enni. A francia konyhában napjainkban is a házukba visszatöltve tálalják a fokhagymás vajjal, vagy borban főtt és mártással készült ételt. Hazánkban ugyan nem elterjedt a fogyasztása, de múlt század eleji-közepi szakácskönyvekben több receptben is szerepel az éti csiga. Magyarországon a pásztorok között is népszerű volt az éti csigákból készült pörkölt.

Az éti csiga (Helix pomatia) az inkább gyűjtött faj, ám ennek egy közeli rokonát, a mediterrán csigát (Helix aspersa) tenyésztik is sokfelé a világon. Hazánkban is voltak többször fellángolások a csigatenyésztéssel kapcsolatban, de e próbálkozásokból nem lett hosszú távú eredmény. Átlagosan 60 darab csigából lesz egy kilogramm tiszta hús.

Táplálkozás-élettani szempontból a csigahús kedvező, mert könnyen emészthető és jól fűszerezhető. A csigahús kifejezetten egészséges élelmiszer, fehérjetartalma 16, zsírtartalma mindössze egy százalék körüli. A hús aminosav-összetétele és a kiválasztott nyálváladék révén jól használható a gyomorfekély és légzőszervi betegségek tüneteinek enyhítésére is.

A csigatenyésztő gazdaságok eléggé eltérnek más állattenyésztéssel foglalkozó farmoktól, és még az állattenyésztő telepekre jellemző hangok sem szűrődnek ki ezekből, lévén a csiga lassú és csendes állat.

Az etetésen kívül, más tenyésztett állatoktól eltérően, fontos a csigák naponta történő öntözése is, ugyanis a nedves helyeket kedvelik. Másik oka ennek, hogy amelyik levélen már „csíkot hagyott” egyszer a csiga, arra nem csúszik rá még egyszer, tehát az öntözés a növényi táplálékok lemosása miatt is fontos. Az éticsiga télen és a forró nyári napokon „dermedt” állapotba merül, ilyenkor meszes burkot von maga köré.