Ennél a lényeg az akváriumban kialakított tájképszerű növényes látvány kialakítása, rendszerint halak nélkül. Emellett más új akváriumos hobbi is egyre népszerűbb, hazánkban is beszerezhetők már szebbnél szebb vízicsigák…
Többnyire egyszerű gondozás, és locsolni sem kell
Az akváriumi növények életmódjukból adódóan merőben eltérő gondozást igényelnek, mint a szobában élő többi dísznövény. Locsolni például nem kell őket. Viccet félretéve, a vízinövények szárazföldi társaiktól eltérően nem csak gyökereiken keresztül, hanem egész testfelületükön képesek tápanyagokat felvenni, ezért szükséges a vízbe rendszeresen vízinövény tápanyagokat adagolni. A tápszerek dózisára figyeljünk oda, mert ha túl gyakran, vagy túl nagy adagokban adagoljuk, akkor az az algák elszaporodásának kedvez, amelyektől csúnyán bezöldül a víz és az üvegfal.
Fényre is szükségük van e növényeknek, ám ne helyezzük az akváriumot közvetlenül az ablak mellé, mert az ugyancsak túlzott mértékű algásodáshoz vezet. Tehát közvetlen fény helyett inkább szórt természetes fény érje, ha ez nem lenne elegendő, akkor mesterséges pótvilágítással egészítsük ki azt.
Fontos a beültetés szintezettsége, a látótér felől
Az akvárium talajának lejtését úgy alakítsuk ki, hogy hátul vastagabb, előre felé pedig fokozatosan csökkenő legyen a talarétegj vastagsága.
Az akvárium talaja lehet nagyobb szemcséjű homok vagy apróbb szemű kavics, lényeg, hogy a halak és a vízszellőztető keltette vízmozgás ne tudja felkeverni. Ha e homogén összetételű anyagok valamelyikébe ültetjük a növényeket, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek semennyi tápanyagot sem tartalmaznak, tehát mindenképp szükséges tápoldatot kevernünk a vízbe.
A kavics vagy homokréteg közé tehetünk egy sávnyi akváriumföldet, amely némi tápanyaggal is ellátja a növényeket. Ez annyiban tér el a hagyományos földkeverékektől, hogy semmilyen bomlásnak induló anyagot nem tartalmaz, ami a vízminőséget rontaná.
Egy-egy növényt cserépbe ültetve is behelyezhetünk az akváriumba. Itt a cserépnyi talaj tetejére is tegyünk homokot vagy kavicsot, hogy a földből apró lebegő részek ne mosódhassanak ki, szennyezve a vizet.
A már vízzel feltöltött akvárium talajába ujjal fúrjunk mély lyukat, ebbe helyezzük a növény gyökerét – valamivel mélyebbre, mint ahogy majd szeretnénk beállítani – majd óvatosan temessük be. Amikor ezzel megvagyunk, húzzuk felfelé a növényt annyira, hogy a szár vagy levélrózsa alatt a gyökérnyak éppen látható legyen. Ennek lényege, hogy a gyökerek így függőlegesen helyezkednek el a talajban, ami nagyon előnyös a vízinövények többségénél.
A növények ideális sűrűségét az akváriumban nem mindig könnyű megítélni. Ha kevés van a zöld hátteret adó és díszítő vízinövényekből, akkor nem találnak a halak elegendő búvóhelyet, és a látvány is kopárnak hat. Túl sok növény esetén pedig nem marad hely halainknak az úszásra. A döntésben segíthet a következő képlet, amely megmutatja az üvegkád méreteihez igazodva hány darab növényt telepítsünk a vízbe, ami természetesen halas akváriumokra vonatkozik, akvakertre nem.
Ehhez az akvárium szélességét (cm-ben) szorozzuk be a hosszával (szintén cm-ben), és a kapott eredményt osszuk el ötvennel. Az így kapott szám megmutatja az akváriumban szükséges darabszámot, átlagos méretű növényekkel számolva.
Színes vízicsigák
A vízicsigák szépek és csendesek, azaz igazán ideális lakásban tartható díszállatok. Az almacsiga (Pomacea bridgesii) és a tányércsiga (Planorbella sp.) már nagyon régen megtalálhatók a hazai akváriumokban, ám sok új faj is beszerezhető már hazánkban, ha valaki ezekre a szép és nem túl gyors mozgású díszállatokra vágyna. Sőt, tányércsigából a fekete alapfajon kívül már narancssárga és kék változatot is kaphatunk. Az almacsiga érdekessége pedig, hogy kopoltyúja és tüdője is van ezért néha feljön a felszínre. Emiatt akváriumában a vízszint legyen legalább 10 centiméterrel lejjebb, mint az üvegfal teteje, különben könnyen kimászik.
(Eredeti élőhelye az édesvizű folyók tengeri torkolata közelében van, ezért ott a peték a sós vízbe sodródnak, ott kelnek ki.) Túlszaporodására nem kell számítani. Háza nagyon kemény, ezért ragadozó csigafajokkal is együtt tarthatók.
A zebracsiga (Neritina natalensis „Zebra”) sokak kedvence lesz, mert szintén csak algákat eszik, nem bántja a növényeket. Az egyik legszebb édesvízi akváriumi csiga, a közepesen kemény, enyhén lúgos vizet kedveli.
A pagoda csiga (Brotia pagodula) házának tüskeszerű kinövéseitől látványos. Ha kevés algát talál, akkor a növények legelésébe kezd.
Jelenleg 20-30 édesvízi csigafaj szerezhető be hazánkban, ami épp elég bő választék ahhoz, ha valaki ezt az új hobbit ki szeretné próbálni…
