A legtöbb szárazföldi csiga trópusi vagy szubtrópusi területekről származik, ezért meleg és párás környezetre van szükségük. A hőmérséklet ideális esetben 20-28 °C közötti. Az Acavus haemastoma inkább a 20-25 °C-ot kedveli, míg az achátcsigák és a Limicolaria fajok jól érzik magukat a magasabb, 24-28 °C-os tartományban is. Télen, ha a szoba hőmérséklete alacsony, fűtőszőnyeg vagy fűtőkábel használata válhat szükségessé a terrárium alján.
Nagyon fontos számukra a magas páratartalom, ez ideálisan 70-90 százalékos. Ezt napi egyszer-kétszer, langyos, klórmentes vízzel való permetezéssel érhetjük el. Ügyeljünk arra, hogy ne álljon a víz a terráriumban, csak párás legyen a levegő és nedves az aljzat.A szárazföldi csigák mindenevők, de elsősorban növényi táplálékot fogyasztanak. Fontos számukra a változatos étrend.
Zöldségek közül a saláta, uborka, cukkini, édesburgonya, sárgarépa, spenót, brokkoli (mértékletesen) és borsó jöhetnek szóba. Gyümölcsök közül kedveltek az alma, banán, szőlő, dinnye és mértékkel a bogyós gyümölcsök.
Időnként, kis mennyiségben (hetente 1-2 alkalommal) adhatunk nekik forrázott, kihűlt csirkehúst, főtt tojást, vagy speciális csigatápot. A kalcium elengedhetetlen a házuk egészségéhez. Mindig legyen elérhető számukra egy darab szépiacsont (tintahalcsont) vagy tojáshéj. Az utóbbit összetörve, por formájában is rászórhatjuk az ételükre.
Tilos a csigáknak citrusféléket, hagymaféléket, fűszeres vagy sós ételeket adni, ezek mellett az emberi fogyasztásra szánt feldolgozott élelmiszerek, az avokádó, és a tejtermékek is tiltólistások. Gondozásuk során napi feladat a terrárium permetezése, az ételmaradékok eltávolítása és friss étel biztosítása. Hetente szükséges az aljzat felső rétegének átforgatása, a terrárium falainak letörlése. Havonta vagy kéthavonta pedig sort kell keríteni az aljzat teljes cseréjére és a terrárium alapos tisztítására.
Ha nem szeretnénk, hogy szaporodjanak, rendszeresen ellenőrizzük az aljzatot peték után kutatva, és távolítsuk el azokat! Kézbe vételkor legyünk óvatosak, mindig tiszta kézzel vegyük fel a csigát, és soha ne a házánál fogva húzzuk, mert így megsérülhet. Nedvesítsük be a kezünket, és hagyjuk, hogy a csiga magától másszon a tenyerünkre!
A szárazföldi csigák élettartama fajtól, genetikától és a tartási körülményektől függ, de általában meglepően hosszú lehet. Az achátcsigák és Archachatina fajok megfelelő gondozás mellett 5-10 évig, sőt akár 10-15 évig is élhetnek. A Limicolaria fajok esetén általában rövidebb, 2-5 éves élethosszra számíthatunk.
Vízben élő fajok
Az édesvízi csigák között is vannak igen látványos példányok, melyek megfelelő egyedszámban gondoskodhatnak az akvárium falának az algamentesítéséről, ám túlszaporodva a növényeket csúnyán képesek megtépázni.
Korábban a postakürt csiga volt a legelterjedtebb faj (Helisoma nigricans/Planorbarius corneus), ennek szép rózsaszín testű változatai is vannak. Az almacsiga (Pomacea bridgesii) különösen kedvelt csiga az akvaristák között. Nagyon sok színváltozata létezik, nálunk a leggyakoribb a sárga színű, de létezik kék és csíkos is.
Fején két pár tapogató van, ezek alatt találhatók a szemek. A légzőcsövük 5-6 centiméter hosszú, amelyet a vízből kidugva lélegeznek. A maláj tornyos csigák (Melanoides tuberculata) kicsik, de mutatósak, ezeket sokszor akár vízinövénnyel, pete formájában is behurcolhatjuk az akváriumba. A hagymacsiga (Vittina semiconica) is könnyen tartható és szép házú csigafaj, eredetileg Dél-Afrikából származik, ahol leginkább az erdei és hegyi patakokban található, ahol a kövekre rakódott algákat legeli.
Az előbbi rokona a versenycsiga (Vittina waigiensis), amely változatos és szép kinézete miatt egyre kedveltebb akváriumi faj. A sok algaevő faj mellett már beszerezhető az akvárium ökológiai egyensúlyát könyörtelenül fenntartó bérgyilkos, a csigaevő csiga (Anentome helena) is.
