Külföldi tapasztalatok
A Simon név már rég összefonódott a hatvani gyümölcskészítményekkel, jóllehet, az agrárpálya kezdetben egyáltalán nem volt evidencia számára. Attila vegyész családban nőtt fel Kazincbarcikán, a vegyipar fellegvárában. Ha valakitől távol állt az agrárium, akkor az ő volt – bár vízügyi mérnök nagyapja formálta érdeklődését. Igazából engem a természet fogott meg elsősorban és a víz, az első szakmám is a víz körül forgott – mesélte.
Így került képbe a Heves vármegyei település, ahol egy öntözéssel rendelkező közepes gazdaság is működött, és ott összpontosult a hatvani konzervgyár paradicsomtermesztése is, ami vonzó perspektívát kínált a szakembernek, aki így került közel a mezőgazdasághoz.
Szakemberként kétségtelenül hitelessé teszi szavait, hogy annak idején sikerrel vetette meg lábát az agráriumban. 34 hektárnyi gyümölcsültetvényeiben integrált növényvédelmet folytat. Az akkor már két nyelven beszélő szakember tovább mélyítette nyelvtudását, ami újabb nemzetközi tapasztalatszerzésnek ágyazott meg. A rendszerváltás utáni időszakban lehetősége nyílt Hollandiában hosszabb gyakorlatot tölteni, továbbá farmgyakorlaton vett részt, majd a Wageningeni Egyetem berkeiben is tapasztalatot szerzett. A külföldi szemlélet és hozzáállás itthon is meghozta gyümölcsét: lehetősége nyílt a hazai egyetemek oktatói gárdáját is erősíteni.
Célja a gyakorlati tudás átadása
Arra a kérdésre, hogy mi az oktatói munkájának fő üzenete, a praktikus információk átadását hangsúlyozta. Célja, hogy a tudományos szakmai információkat, eredményeket lefordítsa a gazdák és a hallgatók számára, és olyan kutatások szülessenek, amelyek a gyakorlatban és a tudományos életben is irányt mutatnak, megállják a helyüket. A kezdő és gyakorló gazdajelöltek számára fontosnak tartja érzékeltetni, hogy a tanulás nem csupán az iskolapadról szól, hanem a gyakorlati ismeretek megszerzéséről. A mai modern mezőgazdaság szerteágazó tudást igényel, ezt pedig gyakorlati és elméleti órákon egyaránt igyekszik átadni.
Baden-Württembergtől kezdve svájci és francia gyakornoki lehetőségek, illetve cserediák-kapcsolatok szervezésében is részt vállalt. A hazatérők nagy része sikereket ért és ér el, ami alátámasztja a koncepció helyességét. A kapcsolati tőke gyarapítása mellett a csereprogramok pótolhatatlan információkat hoznak: olyan fajtákat és fajokat ismerhetnek meg a fiatalok, amelyek a hazai konvencionális gazdálkodásban addig ismeretlenek voltak.
A szellemi tőke hazánkban rendelkezésre áll, de hogy milyen további fejlődési potenciál rejlik az ágazatban, arra Simon Attila szerint a nemzetközi példák és a birtokszerkezet vizsgálata adhat választ. A velünk azonos termőövezetben elhelyezkedő országok közül például Lengyelország ugrásszerű fejlődése emelhető ki. Hazánk történelmi múltja kevésbé szerencsés, ahogyan a generációk földhöz való kötődése is egészen más nemzetközi viszonylatban. Az idősebb generáció számára a több nemzedéken átívelő gazdálkodás gyakorlatának és eszményképének feladása igen nehéz.
