Az ökologikus gondolkodás, a természetközeli gyepgazdálkodás, a biológiai sokféleség elveinek gyakorlati alkalmazása során ezek a kérdések egyre gyakoribbak. Nézzünk egy kicsit ennek a mélyére.
Az úgynevezett gyomnövények mindenhol ott vannak, nem mi vetjük és ültetjük őket, ott jelennek meg és terjednek el, ahol számukra az életfeltételek a legmegfelelőbbek. Ezért jellemzően egészségesek, nagy vitalitással rendelkeznek, és ha hagyjuk, uralni fogják azt a területet. Természetes közegükben sosem monokultúrában láthatjuk őket, hanem társulásokban. Vannak köztük gyógyhatással rendelkezők és kiváló komposzt-alapanyagok is.
A komoly talajjavító képesség miatt is a földművelés része volt évszázadokon keresztül az ugaroltatás, amikor egy-egy területen nem termesztettek haszonnövényeket, hagytak helyet a gyomnövényeknek is a talajregeneráció érdekében.
Fotó: Megyesi Éva
Jelző és pionír növények
Az emberiség évszázados tevékenysége által egyes növények élettere csökkent, másoké megnövekedett. Ha az életfeltételek jelentősen megváltoznak, romlanak, vagy a táplálék mennyisége nagyon lecsökken és megjelenik a hiány, akkor a növények között is elkezdődik a versengés az életben maradásért: a jobb vitalitásúak elszaporodnak, a gyengébbek visszaszorulnak. Ez vonatkozik a gyomnövényekre, azaz a lágy szárú vadnövényekre is. Ezzel már vigyáznunk kell a kertművelés során.
Jelenlétük jelzi a talaj minőségét, utalnak a talaj szerkezeti sajátosságaira, kémhatására, tápanyag-ellátottságára. Ebből a szempontból jelzőnövények. Ha egy területen például vadrepce, árvacsalán, apró szulák, mezei veronika él nagyobb arányban, ott a talaj meszes, mély rétegű, termékeny. Az egynyári hérics és a szarkaláb meszes, humuszban gazdag talajt mutat nekünk. A mezei zsurló, a salátaboglárka, a madárkeserűfű, a martilapu viszont pangó vizet és levegőtlenséget, a mezei sóska és a nagy útifű pedig kötött, tömörödött talajt jelez. Ha valahol sok a tyúkhúr, ott a talaj kellően laza és humuszban gazdag. A csalánfélék, a ragadós galaj magas nitrogéntartalomra utalnak. Például a pitypang, az aggófű gyökerei mélyre hatolóak, nagyobb mélységből is képesek a felszín közelébe emelni a tápanyagot, amivel egyben fel is lazítják a talajt az utánuk jövőknek, vagyis ebből a szempontból pionír növények. Gyökereik feltárják a vasat, más növények számára is felvehetővé téve azt. Persze arra ügyelni kell, hogy a virágaikat még termésérés előtt levágjuk, különben az egész kert tele lesz velük.
Fotó: Megyesi Éva
