Amikor hasznosak
A gyomok hasznosak lehetnek, de csak akkor, ha kismértékben, másképpen fogalmazva, kezelhető mennyiségben vannak jelen a kertünkben. Ilyenkor élő- és búvóhelyet jelentenek sok állatnak. Mulcsként, talajtakaró anyagként hasznosak a meleg, száraz és a fagyos időszakokban egyaránt. A gyommagvak nehezen csíráznak ki a mulcs alól, ami mégis megjelenik, az gyenge gyökérzetű és hajtású. Könnyen, akár kézzel ki tudjuk húzni őket gyökerestül, vagy kis kapával eltávolíthatók.
Egy-két hét múlva újra átkapálják a talajt az újra megjelenő tövek miatt, és azt is otthagyják. További egy-két hét múlva a területet szalmával, faaprítékkal mulcsozzák, és ha az idő alkalmas, burgonyát, káposztaféléket, paradicsomot ültetnek, babot, tököt vetnek.
Jó komposzt-alapanyagok is a gyomnövények, hiszen testük a talaj és a termesztett növényeink számára nélkülözhetetlen ásványi anyagokkal teli. Hasznosak az orvostudomány, az emberi egészségmegőrzés és a talajélet szempontjából is.
Fotó: Megyesi Éva
Amikor károsak
Ha sok a gyom – főleg az agresszívan terjedő fajok –, tápanyagot, vizet szívnak el a kultúrnövényektől, és akadályozzák azok növekedését az árnyékolásukkal is. Ha ökologikusan gondolkodunk, akkor ne használjunk vegyszereket az irtásukra, hanem figyeljünk oda és előzzük meg a túlszaporodásukat, feltétlenül azelőtt távolítsuk el őket, mielőtt magot hoznának.
Ha elterjednek, nehéz irtani őket, tehát legyünk figyelmesek és azonnal cselekedjünk, ahogy megjelennek a kertben.
Fotó: Megyesi Éva
Amikor gyógynövények
A lágy szárú vadnövények, azaz a gyomnövények között vannak gyógyhatásokkal rendelkezők is. Természetes körülmények között társulásokban élnek, gyűjtik őket. Egyes részeik fontos gyógyszer-alapanyagok, vagy a biotermesztésben használatos segítők. Gyógynövényként tartják számon például a pongyola pitypangot, a nagy csalánt, az apró csalánt, a libapimpót, a lándzsás útifüvet, az orvosi székfüvet, a mezei katángot, a vérehulló fecskefüvet, sőt a tarackbúzát is – hogy csak pár növényt említsünk a sok közül.
