A Maros vizének közelsége biztonságot, termékeny földet és kiszámítható megélhetést adott a közösségnek. Ha elképzeljük a környezetet, valószínűleg hasonló lehetett a mai vidéki tájakhoz: folyó menti rétek, mozaikszerű mezők, állatokkal tarkított legelők.
Miért jelentős mindez?
A Sólymosnál talált leletek azért különösen értékesek, mert azt mutatják, hogy Erdély nem csak átvette, hanem alkalmazta és továbbfejlesztette a Balkán felől érkező gazdálkodási ismereteket. Az itt élők nem egyik napról a másikra váltottak életmódot: a vadászat és gyűjtögetés továbbra is szerepet játszott, de mellette egyre jelentősebb lett az állattartás és gabonatermesztés.
A 7000 év üzenete
A Maros-völgy első gazdálkodói azt mutatják meg nekünk, hogy a mezőgazdaság kialakulása nem hirtelen forradalom, hanem türelmes, hosszú kísérletezés eredménye volt. A közösség egyszerre őrizte a régi szokásokat és próbálta ki az új lehetőségeket.
A különböző életmódok – a vadászat és gyűjtögetés, valamint az állattartás és gabonatermesztés – párhuzamos gyakorlása biztosította azt a fokozatos stabilitást, amelyből Erdély hosszú távon is fennmaradó mezőgazdasági tájai kialakultak.
Waum Konrád Hunor
Forrás: https://www.mdpi.com/1424-2818/14/10/894
