A felsorolt gyakorlatok közül egyet vagy többet legalább ötéves tevékenységi időszakra kell vállalni. A tevékenység során ténylegesen elért eredményt – a megkötött szén-dioxid, illetve a megszüntetett ÜHG-kibocsátás mennyiségét, vagyis a karbonegységeket – független tanúsító szervek igazolják.

Fontos megemlíteni, hogy számos további klímabarát gyakorlat is hozzájárulhat az ÜHG-kibocsátás mérsékléséhez vagy a szén megkötéséhez a talajban és a biomasszában (így beleérthető lehetne a karbongazdálkodás fogalmába például az állattartás vagy a fenntartható erdőgazdálkodás is). Az Európai Bizottság a karbongazdálkodási tevékenységek körének fokozatos bővítését tervezi, amint rendelkezésre áll elegendő adat és tudományosan igazolt módszertan az emissziócsökkentő és szénmegkötő hatások számszerűsítésére.

Ezeket olyan vállalkozások vásárolják meg, amelyek a saját ÜHG-­kibocsátásukat technológiai fejlesztéssel nem tudják csökkenteni, de ellentételezni szeretnék. Az EU ezt az üzleti modellt a tanúsítási keretrendszer kialakításával, vagyis minőségi kritériumok, nyomon követési és jelentéstételi szabályok meghatározásával támogatja.

A tanúsítási rendszereket az Európai Bizottság 2026-tól hagyja jóvá, meghatározva a szabványokat, módszertant és követelményeket a szénmegkötés mérésére és ellenőrzésére. A karbongazdálkodási tevékenységek ellenőrzését és hitelesítését (audit) a tanúsítási rendszerek által kijelölt független – a nemzeti akkreditáló hatóságok által elismert – tanúsító szervek fogják végezni. A tanúsítási auditok alapján jönnek létre a már említett tanúsított karbonegységek, amelyek ezután a karbonpiacon értékesíthetővé válnak.

A tanúsítási rendszerek a hitelesített karbonegységekre vonatkozó tanúsítványokat feltöltik az uniós nyilvántartásba, amellyel nyomon követhetővé válnak, és ezáltal elkerülhető a többszöri elszámolásuk. Az említett uniós nyilvántartás előreláthatóan 2028-ban készül el.

Emellett az Európai Bizottság mérlegeli a lehetőségét annak is, hogy a klímasemlegességi célok eléréséhez elegendő-e az önkéntes ösztönzők bevezetése, vagy ki kell terjeszteni az uniós emisszió­kereskedelmi rendszert (ETS) az agrár- és élelmiszerágazat szereplőire. Ez utóbbi azt jelentené, hogy bizonyos gazdasági szereplőkre (pl. tej- és húsipari vállalkozásokra, élelmiszer-kereskedőkre vagy mezőgazdasági termelőkre) kibocsátáscsökkentési kötelezettség hárulna. Így a rendszer résztvevői meghatározott ÜHG-kibocsátási jogosultsággal (karbonkvótával) rendelkeznének, amellyel szintén kereskedhetnének. Az uniós karbonpiac kialakításának folyamatáról a következő időszakban rendszeres tájékoztatást fogunk adni.

Óvári Csilla
Széchenyi István Egyetem, Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola

Szabó Péter
Agrárközgazdasági Intézet